Gustave Eiffel, a torony építésze, egy „titkos lakást” tervezett magának, hogy a magasból gyönyörködhessen Párizs látványában.
A lakás kicsi és barátságos, pont amilyennek egy hatalmas torony csúcsán lennie kell. Eredetileg már az építésekor tervezték. Két kis szoba található itt: egy nappali, ami időnként hálószobaként is funkcionált, és egy műszaki helyiség – egyfajta kamra és dolgozószoba keveréke. A nappaliban zongora állt, a padlót pedig szőnyegek borították.
A lakás alapterülete szerény – alig haladja meg a 30 négyzetmétert. Cserébe viszont a belmagasság körülbelül három méter, ami tágasabbnak érezteti a teret.
Az első képen Eiffel (jobbra) a híres mérnökkel, Thomas Edisonnal beszélget. A háttérben álló lány pedig Claire, Eiffel lánya. A jelenet nem véletlen: Edison valóban járt ebben a szobában. Eiffel leginkább arra használta a helyiséget, hogy szűk körben találkozzon barátaival és híres személyiségekkel.
Eiffelhez gyakran érkeztek vendégségbe a tudományos közösség képviselői. Tapasztalt építész volt, és nem csupán az Eiffel-toronyról híres. Részt vett a Szabadság-szobor (melyet a franciák építettek az amerikaiak megrendelésére) és a szentpétervári Troickij (Szentháromság) híd megalkotásában is.
Amikor Párizsban tudomást szereztek a titkos lakás létezéséről, hatalmas összegeket ajánlottak Eiffelnek a bérbevételéért. Az építész azonban határozottan elutasította az ajánlatokat.
Érdekesség, hogy ehhez a szobához közel 100 évig hozzá sem nyúltak. Az építész 1923-ban, 91 éves korában hunyt el. Azóta a helyiség érintetlen maradt, a berendezés és a bútorok pedig eredeti, 19. századi állapotukban őrződtek meg. 2015-ben a titkos szobában múzeumot alakítottak ki, megőrizve és kiegészítve az akkori idők hangulatát, valamint viaszfigurákat is elhelyeztek benne.
Érdekesség, hogy az Eiffel-tornyot eredetileg ideiglenes építménynek szánták az 1889-es Világkiállításra. Végül azonban a torony mindenkit lenyűgözött, ezért úgy döntöttek, hogy megtartják ezt az egyedülálló alkotást. Azóta is Párizs egyik jelképe. Igaz, a korabeli párizsiak élesen bírálták ezt a döntést, mondván, hogy az Eiffel-torony elcsúfítja a város történelmi látképét.
A torony nem csupán a város díszeként és magassági csúcstartójaként maradt fenn. Gyakorlati célokra is elkezdték használni. Különböző időkben rádió- és tévéantennáknak, valamint egy meteorológiai állomásnak is otthont adott.
Eiffel a magaslati lakosztályában tudományos kutatásokat is végzett: csillagászati és meteorológiai megfigyeléseket folytatott, valamint vizsgálta a szél hatását a torony szerkezetére.
Kiderült például, hogy az Eiffel-torony mérete folyamatosan változik, magassága nem állandó. Ennek oka a különleges hőtágulási hézagokban (dilatációs szerkezetekben) rejlik, amelyeket az építése során alkalmaztak.
Ezeknek köszönhetően az acélgerendák a környezeti hőmérséklettől függően hol kitágulnak, hol pedig összehúzódnak. Az acél meleg hatására tágulni kezd, hidegben pedig épp ellenkezőleg, összezsugorodik. Ezért van az, hogy nyáron az Eiffel-torony valamivel magasabb, mint télen. Ez azonban nem károsítja a szerkezetet.
Maximális magassága 312 méter. Több mint 40 éven keresztül ez volt a világ legmagasabb építménye.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
