Hogyan adott egy kisnövésű lett kőműves olyan rejtélyt a tudósoknak, ami bonyolultabb, mint az egyiptomi piramisok. Még mindig nem tudták megoldani

Talán nincs is olyan hely a Földön, ami több fejtörést okozna a tudósoknak, mint a gízai nagy piramisok. Egyes kutatók azt állítják, hogy nincs itt semmi rejtély, hát megépítették és kész, az uralkodó hóbortja miatt van az egész.

A helyzet persze kissé összetettebb. A piramisokban rengeteg rejtély van, kezdve a MIÉRT? kérdéssel, és a banális HOGYAN?-nal bezárólag. Hát tényleg, miért épített egy 200 ezer félmeztelen fickóból álló tömeg hatalmas épületeket a sivatagban, és miért cipeltek 300 km-ről óriási köveket az építkezés helyszínére, hogy aztán még emelgessék is őket?

És ráadásul nem is nagyon voltak kihasználva! Bár senki sem tud semmit biztosan, lehet, hogy ezek nem is temetkezési komplexumok voltak elsősorban, hanem kilátók, és a fáraó csak kolbászt sütögetett rajtuk a grillen.

De komolyra fordítva a szót, nézzünk szembe a tényekkel: a piramisok állnak, nem dőlnek össze, az ókori Egyiptom lakossága pedig csak körülbelül 3 millió fő volt.

És… elméletileg… akár kézzel is elhordhatták volna ezt az egészet.

Egyetértesz?

Hiszen megtehették volna, főleg, ha ilyen sok ember van kéznél!

De vajon meg tudna-e csinálni valami hasonlót egyetlen ember?

Nem rabszolga, nem zsoldos, hanem egy apró, de nagyon motivált ember?

Ma én egy ilyen, magányos kisember történetét fogom elmesélni nektek, aki a tudósok szerint a lehetetlent vitte véghez. És a „Hogyan csinálta?” kérdésre a mai napig senkinek sincs válasza.

Miért kicsi?

Azért, mert tényleg alacsony volt!

A lett kőműves, Edward Leedskalnin egy hüvelyk Matyi volt férfi változatban, a magassága 152 centiméter volt. A férfiaknál a magasság nagyon fontos, amikor 170 alatt vagy, már érezhető egyfajta kisebbségi érzet, hát még 152 centiméter esetében!

Ilyenkor egy nagy kalap és vastag talpú cipő sem segít úgy kinézni, mint Dwayne „The Rock” Johnson. Ráadásul a súlya 49,5 kilogramm volt… annyira vékony volt, hogy ha nem vigyáz, könnyen elfújhatta volna a szél.

16 évesen a srácnak szerencsétlenül beleszeretett a szülővárosa legszebb lányába. És ami érdekes, valamiért a lány viszonozta a srác érzelmeit. Szó szerint a tenyerén hordozta, imádta, jobban szerette, mint bárki mást ezen a világon. A kőműves érzése annyira mély volt, hogy el sem tudta képzelni az életét szeretett Agnes nélkül.

A dolog a házasság felé haladt, Edward elment dolgozni… és semmi sem történt, visszatért egy elég jó összeggel, jól megfizették őt egy magánház építéséért. Ez a pénz elég volt ahhoz, hogy egy nagyszerű és nagyon gazdag esküvőt tartsanak a város legjobb éttermében.

Minden készen állt, az öltöny és a ruha megvéve, az ajándékok előkészítve, abszolút minden kifizetve, és egy nappal az esküvő előtt a lány szakított a sráccal. Közben elmagyarázta, hogy csak szórakozott vele, pusztán ajándékokra és figyelemre volt szüksége, de egyébként túl alacsony és vékony, neki pedig egy igazi férfira van szüksége.

Szóval az egész kapcsolatuk nem volt több, mint egy vicc… ami túl messzire ment.

A kis lett szíve darabokra tört, hiszen az életét nem tudta elképzelni a szerelme nélkül. A lány pedig fogta magát, és eltaposta mindazt a jót, amit adhatott volna neki.

Edward Leedskalnin elhagyta szülőhazáját, és az Egyesült Államokba költözött, ahol folytatta azt, amihez a legjobban értett – házakat épített. A megkeresett pénzéből vett egy kis telket Floridában, a tengerparton, egy magas szikla mellett, bekerítette magas kerítéssel, és…

elkezdett valamit csinálni.

Hogy pontosan mit csinált, azt senki sem tudta, és őszintén szólva, mindenki mélységesen lesz*rta a bevándorló hóbortjait. Jól épített házakat, remekül keresett, mi kell még?

Egész nap másoknál dolgozott, este pedig, miután visszatért a birtokára, épített, cipelt, mozgatott valamit.

Tulajdonképpen ebben a nagy munkában halt meg (csak élete vége felé engedett be néhány embert, akik még fényképet is készíthettek). Amikor a hatóságok úgy döntöttek, hogy rendezik az elhagyott ingatlant, és kiküldték a rendőrséget és az önkormányzati alkalmazottakat, hogy megnézzék, mit épített a kattant bevándorló. Amikor meglátták, mindenkinek leesett az álla.

Megépítette a Coral Castle-t – a korallkastélyt.

Éjszakánként a szomszédos sziklából Edward hatalmas sziklákat vágott ki 25-30 láb magas tömbök formájában (mindegyik súlya körülbelül 25-30 tonna volt). Ezekből a tömbökből épített egy igazi parkot és kastélyt, amiben van:

• kő napóra
• kő hintaszék
• szív alakú kő asztal
• és még egy 9 tonnás kapu is kőből.

A nőkből kiábrándult kőműves mesterségbeli tudása annyira magas volt, hogy a kőkeretbe illesztett kőajtók a mai napig forognak egyetlen ujjnyomásra.

A kiegyensúlyozásuk tökéletes!

Mivel a kőműves nagyon zárkózott ember volt, éjszaka, lámpák fényénél dolgozott, és az összes szomszéd meg volt győződve arról, hogy mágikus erőt használ az óriási kövek mozgatásához.

Őszintén szólva, mint történelemben jártas ember és ateista, nem hiszek ezekben a mágiákban, túlvilági erőkben és egyéb marhaságokban, de nézd meg az eszközöket, amikkel a lett kivágta a sziklából a kőtömböket, és 15-50 méteres távolságra cipelte őket egyedül:

A legfigyelemreméltóbb az, hogy a legnagyobb tömbök a Korallkastélyában magasabbak, mint a Stonehenge kör alakú kövei, és nehezebbek, mint az egyiptomi gízai nagy piramis bármelyik tömbje.

Nos, a mai napig egyetlen tudós sem tudta teljesen megmagyarázni, hogyan tudott egyetlen vékony emberke nemcsak elmozdítani, hanem kivágni, megmunkálni és a helyére tenni ilyen sziklákat.

Könnyen lehet, hogy ha valaha is választ kapunk ezekre a kérdésekre, akkor az egyiptomi piramisok építésével kapcsolatos kérdéseket is megfejtjük.