Az ólomeső horpadásokból álló mintákat hagy a karosszérián, a szereplő pedig sértetlen marad – de vajon mennyire felel meg ez a kép a valóságnak? Mi történik valójában egy harci fegyverből kilőtt golyóval, amikor találkozik egy autóval? A válasz erre a kérdésre igazán meglepő lehet.
1. Mennyire hasonlít az autó karosszériája a papírra
A lövész szemszögéből egy átlagos személyautó csupán a masszívság illúziója. A külső burok, amely oly egységesnek tűnik, valójában vékony, nagyjából 0,7–1,0 milliméter vastagságú acéllemezből áll. Összehasonlításképpen: egy átlagos aludoboz fala körülbelül 0,1 mm vastag. Vagyis az autó fémje mindössze 7-10-szer vastagabb ennél, ami katasztrofálisan kevés ahhoz, hogy megállítson egy golyót.
A filmipar elhitette velünk, hogy az autó ajtaja egy komplett pajzs. A valóságban azonban az ajtó csupán egy vékony fémborítás, amelyet egy valamivel vastagabb vázra húztak. A belseje gyakran hangszigeteléssel vagy műanyaggal van kitöltve, amelyek semmilyen ellenállást nem fejtenek ki a lövedékkel szemben. Érdekes tény, hogy egy Makarov pisztolyból mindössze 25 méter távolságból kilőtt golyó könnyedén áthatol mindkét ajtón, és még mindig elegendő energiával rendelkezik ahhoz, hogy halálos sebet ejtsen. Egy erősebb TT pisztolyból vagy egy Kalasnyikov gépkarabélyból származó lövedék pedig úgy szeli át az egész utasteret, mintha az ott sem lenne.
2. Túlélési térkép: a motor, a felnik és a biztonság egyéb „szigetei”
Ha a karosszéria megbízhatatlan fedezék, felmerül a kérdés: van-e az autóban bármi, ami képes megállítani egy golyót? A válasz egy óvatos igen, de komoly fenntartásokkal. Néhány alkatrész rendelkezik akkora tömeggel és sűrűséggel, hogy véletlenszerű akadályt képezzen. A legfőbb és gyakorlatilag az egyetlen komoly akadály a motorblokk. Ez a masszív, öntöttvasból vagy alumíniumból készült egység még a puskalövedékeket is megállíthatja.
Kriminalisztikai jelentések és teszteredmények igazolják, hogy a pisztolylövedékek, valamint az 5,45 mm-es és 5,56 mm-es puskalőszerek egy része elakad benne, vagy erősen irányt vált. Fontos azonban megérteni, hogy a motor csak egy kis területet véd maga mögött. Azok a lövedékek, amelyek a blokk körüli részeket – a hengerfejet, a leömlőket vagy a hűtőt – találják el, valószínűleg áthatolnak rajtuk, mivel ezek az alkatrészek sokkal vékonyabbak.
A második, feltételesen megbízhatónak tekinthető elemet a keréktárcsák jelentik, különösen a masszív öntött vagy lemezfelnik; a küllők és a felni pereme gellert adhatnak a pisztolygolyónak, vagy széttörhetik azt. A modern könnyűfém felnik azonban – minden szilárdságuk ellenére – gyakran nem bírják ki egy gépkarabély vagy egy nagy erejű puska találatát. A gumiabroncs pedig semmiféle akadályt nem jelent, sőt, csak tovább darabolja a lövedéket.
Szintén tévhit biztonságos fedezéknek tekinteni az üzemanyagtartályt. Bár elnyelheti a golyó energiáját, ennek az „elnyelésnek” katasztrofális következményei lehetnek. A tartályt átütő lövedék nemhogy nem válik veszélytelenné, de komoly tűz- vagy robbanásveszélyt is teremt az üzemanyaggőzök miatt. Vagyis nagyon nehéz összeállítani az autó túlélési térképét: védelemként legfeljebb a masszív motorblokk és részben a keréktárcsák szolgálhatnak. De még ez a védelem is meglehetősen illuzórikus.
3. Erőskála: a pisztolytól a puskáig, egy lövés – eltérő következmények
A lőfegyverek hatása az autóra alapvetően megváltozik a fegyver típusától és kaliberétől függően. Hogy megértsd a különbségek mértékét, elég néhány példát említeni. Egy 9 mm-es pisztolygolyó, miközben átüti az ajtót, viszonylag tiszta be- és kimeneti nyílást hagy maga után. Az energiája elegendő ahhoz, hogy halálos legyen, de nem okoz katasztrofális pusztítást. A helyzet azonban radikálisan megváltozik, ha egy 7,62×39 mm-es lőszerrel működő Kalasnyikov gépkarabélyból lőnek. Egy ilyen lövedék hatalmas átütőerővel és mozgási energiával rendelkezik. Nem egyszerűen átszalad az autón, hanem roncsolt lyukakat hagy maga után, deformálja a vékony fémet, és képes úgy átütni a személyautó mindkét oldalát, mintha az csupán egy papírmakett lenne.
Még érdekesebb és veszélyesebb hatást mutatnak a nagy sebességű, kis kaliberű lövedékek, például az M16-os puskáé (5,56×45 mm). A rendkívül nagy torkolati sebesség miatt egy ilyen golyó kiszámíthatatlanul viselkedik, amint találkozik az első fémlemezzel. Előfordulhat, hogy nem üti át teljesen, hanem mély horpadást üt és darabokra törik, nagy sebességű szilánkokból és törmelékből álló felhőt hozva létre. Ez szörnyű, roncsolt sebeket okoz. Másfelől egy ilyen lövedéknek nagyobb esélye van elakadni a motorblokkban, mint egy 7,62 mm-es puskagolyónak, amely nagy valószínűséggel azon is áthaladna.
4. Üvegből készült veszély: miért rémisztőbbek a szilánkok a golyónál
A golyók jelentette közvetlen veszély mellett létezik egy másik, nem kevésbé súlyos fenyegetés is: az üvegszilánkok. Az autóüveget érő találatokat gyakran alábecsülik, holott azok nem kevesebb kárt képesek okozni. A karosszériával ellentétben az üvegek nem egyszerűen kilyukadnak, hanem nagy sebességgel repülő, éles szilánkok felhőjévé válnak.
A szélvédő többrétegű, így találat esetén nem hullik szét azonnal. Repedések hálója borítja be, és az üvegrétegek közötti műanyag fólia a helyén tartja. Ám az ütés oldalán egy jellegzetes kráter keletkezik, amelyből számos apró szilánk tör ki. Az ilyen üvegnél a fő veszélyt az utastérbe repülő másodlagos szilánkok jelentik.
Az oldalsó és hátsó ablakok általában edzett üvegből készülnek, és a golyóbecsapódásra adott reakciójuk teljesen más. Az ilyen üvegen nem keletkezik takaros kis lyuk, hanem a pillanat töredéke alatt az egész összeomlik, és több ezer apró, de éles darabra hullik. Ezek komoly veszélyt jelentenek bárkire, aki az autóban vagy közvetlenül az üveg mögött tartózkodik.
A szilánkok képesek mély vágásokat ejteni az arcon és a kézen, megvakíthatnak vagy elterelhetik a figyelmet, ami extrém helyzetben végzetes lehet. A kriminalisztikai jelentések szerint az áldozatok gyakran szenvednek el súlyos sérüléseket kizárólag az üvegszilánkoktól, még akkor is, ha maga a golyó elkerülte őket.
Képes tehát az autó megvédeni az embert a lőfegyverektől? A fentiek alapján a válasz egyértelmű: nem. Egy hétköznapi autót nem lehet védőeszköznek tekinteni; az egyetlen dolog, amiben segíthet, hogy ideiglenesen elrejtőzzünk. Az utastér nem nyújt semmilyen védelmet, a motor már más tészta, de az is csak részben. És csak akkor, ha óriási szerencséd van. Rendkívül veszélyes az utastérben maradni, vagy az ajtók mögé bújva megpróbálni átvészelni a tűzharcot. Az üvegek és a vékony panelek nemhogy nem védenek, de még szilánkforrássá is válnak. Az utastér valójában egy igazi csapda.
Vagy a rendezőknek nincs elég fantáziájuk, vagy már nincs erejük harcolni ezzel a berögzült sztereotípiával, de újra és újra a gyenge, fémlemezből készült autók mögé bújtatják a szerencsétlen főhősöket.
