Dzsingisz kán első és legfontosabb feleségének meggyalázása

A lányt elvitték, hogy meggyalázzák, és ez egy szándékos, késleltetett bosszú volt. Valamikor régen egy másik szépséget is így raboltak el, és azóta a merkitek szíve haragtól izzott. Börte megfizet a megaláztatásért. Börte alaposan megkapja a magáét. Ha pedig ellenszegülni merészel, örökre elalszik. A mongol sztyeppéken nem voltak ahhoz szokva, hogy a szavakat csak úgy szélnek eresszék…

A koldus menyasszonya

Jeszügej, a mongol törzsek vezére, korán elhatározta, hogy menyasszonyt választ a fiának. Temüdzsin (Dzsingisz kán) még csak kilencéves volt, amikor a kán elkezdett számára jelölteket keresni. Egyre inkább hajlott arra a gondolatra, hogy oda kellene utaznia, ahonnan a saját feleségét is hozta. Hiszen Jeszügej elégedett volt a feleségével: okos, kitartó, hűséges asszony volt!

Daj-Szecsen kicsi, szegényes sátrába teljesen véletlenül nézett be. Épp arra járt kíséretével, amikor a sátorból egyszer csak kinézett egy kislány… Nagy, sötét szemei olyan komolyan néztek rá, hogy Jeszügej önkéntelenül elmosolyodott. Nahát! Ilyen fiatal, és máris ilyen bölcsnek tűnik! Korát meghazudtolóan érett, ez azonnal nyilvánvaló.

Miután néhány szót váltott Daj-Szecsennel, a kán döntött: elhozza Temüdzsint. Hadd nézze meg ő maga ezt a kis szépséget. Börtének hívják. Hadd hozza meg a fia a végső döntést. Hisz elvégre az ő sorsáról van szó…

…A gyerekek találkoztak, és azonnal jól kijöttek egymással. Temüdzsin valamit mesélt Börtének, ő pedig hangosan nevetett. Kis, sötét arcocskáján gödröcskék jelentek meg. Az elégedett Jeszügej megértette, hogy nem kell tovább keresnie. Íme, ő lesz a fia jövendőbeli felesége! És az akkori szokás szerint Temüdzsint „vőként” otthagyta az apósjelöltjénél.

Sokan így cselekedtek a mongol sztyeppén. A gyerekek egymás mellett nőttek fel, megismerték egymást, hogy aztán házastársak legyenek. A kötelékek erősek lettek, kiállták az idő próbáját! A zord körülmények között pedig pontosan erre volt szükség. De Temüdzsinnek hamarosan el kellett hagynia apósjelöltje vendégszerető házát. Jeszügej gyengült, haldoklott, és magához hívatta fiát, hogy elbúcsúzzon.

Később azt mondták, hogy megmérgezték. Amikor pedig Jeszügej örökre lehunyta a szemét, családját szó szerint kifosztották. Elhajtották az állatokat, leszedték a fegyvereket a sátor faláról, elvitték az aranyat. A mongolok magukra hagyták az árván maradt gyerekeket, nem törődve a jövőjükkel. Valaha Börtét egy erős harcos fiának ígérték. Most pedig egy koldus menyasszonya lett.

A megmentő bunda

Néhány tavasz múlt el, Temüdzsin felnőtt és megemberesedett. Dobogó szívvel sietett arra a vidékre, ahol utoljára látta Daj-Szecsent és Börtét. Az adott szó akkoriban sokat jelentett. De a körülmények megváltoztak! Most már visszautasíthatták, és amíg nem látták egymást, Börte akár más felesége is lehetett.

Szerencséjére a lány apja nem gondolta meg magát. És a megszépült Börte szemében azt látta, amiben reménykedett: a szerelmet! Újra vőlegény és menyasszony lettek… Cotan, Börte anyja pedig átadta Temüdzsinnek az egyetlen értékes dolgot, amit a család hozományként adhatott: egy cobolyprém bundát. Ki gondolta volna, hogy ez a bunda később Börte életét menti majd meg!

Mindenféle pompa nélkül, kevés tanú jelenlétében házasították össze őket. De Temüdzsinnek és Börtének nem is volt másra szüksége. A lényeg az volt, hogy most már egymáshoz tartoztak, és együtt lovagolhattak a sztyeppén…

…A szekéren négy nő utazott: Börte, Temüdzsin anyja, a néhai Jeszügej második felesége és egy hűséges szolgálólány. Amikor elérkezett a sátorállítás ideje, Temüdzsin anyja rakta a tüzet. Mint a ház legidősebb és legfőbb asszonya. A fiatal meny segített neki, és Börte olyan szelíd és engedelmes volt, hogy könnyedén elnyerte anyósa szívét.

Egyik útjuk során megtámadták őket. Merkita harcosok voltak, akik azért jöttek, hogy bosszújukat beteljesítsék. Sok-sok évvel korábban ugyanígy, a sztyeppén rabolták el tőlük a szépséges Öelünt, Temüdzsin anyját. És most úgy döntöttek, visszavágnak. Túlerőben voltak, ellenállni lehetetlen volt, és Börte, kétségbeesetten kiáltozva, hamarosan erről meg is győződött.

Elvitték, hogy meggyalázzák. A komor, dühödt Temüdzsin pedig támogatókat kezdett gyűjteni.

Elsőként Van kánhoz, a kereitek vezéréhez indult. Meghajolva nyújtotta át neki a pazar ajándékot – a cobolyprém bundát. Majd elmesélte a baját… A merkitek szemtelensége már közmondásossá vált, és gyakran úgy viselkedtek, mint a legelvetemültebb rablók. És Van kán beleegyezett, hogy segít.

Erőit összegyűjtve Temüdzsin gyorsan és összehangoltan tudott cselekedni. Börtét sikerült visszahozni, és ő, arcát tenyerébe temetve, hosszan és hangosan sírt. Mindennek vége! És egyszerűen nem tudta elhinni.

Dzsingisz kán felesége

A gyermek olyan időben született… hogy sokan kételkedtek a származásában. A kis Dzsocsi lehetett Temüdzsin fia, de egy merkit harcosé is. De Börte férje, a gyermeket kinyújtott karral felemelve, hangosan kijelentette: „Az én fiam!”.

A gyenge, fáradt Börte mélyen aludt a sátorban. Erősítő főzetet adtak neki, és később még sokszor készítettek ilyet. Dzsocsin kívül Börte még három fiút és öt lányt hozott a világra.

Temüdzsin pedig mindeközben harcosokat gyűjtött maga köré. Elvette a dzsürkin törzs földjeit, és ott több tucat sátrat állíttatott fel. Két folyó találkozásánál jött létre Avarga mongol város – birodalmának jövendőbeli fővárosa.

Az erős harcos híre bejárta a sztyeppéket. Idővel más törzsek is csatlakoztak Temüdzsinhez. Némelyek elismerték felettük való hatalmát, másokat erővel kényszerített meghajlásra. Így növekedett, erősödött és terjeszkedett Dzsingisz kán birodalma. Temüdzsin ezen a néven vonult be a történelembe. Most már ő volt a Nagykán, és hatalmát a kurultájon hirdették ki…

Börte lett Dzsingisz kán legfőbb asszonya. Négy rangidős felesége és számtalan kedvence volt, de Börtét tartották a legfontosabbnak. Keserűség töltötte el, amikor férje új feleséget hozott, azonban az ő évei múltak. Börte nem lett fiatalabb. Az egykor sima arcán már ráncok jelentek meg, és a nagy, sötét szemében szomorúság lakozott.

Nincsenek pontos adatok arról, mikor halt meg Börte. Csak egy hozzávetőleges időszakot említenek – 1219 és 1224 között. Unokája, Kubiláj mongol kán, „Fénnyel Megáldott Császárnénak” nyilvánította.

Az átélt meggyaláztatás ellenére Börte soha nem hallott gúnyos megjegyzéseket. Dzsingisz kán megtiltotta ennek említését, és elejét vette minden olyan beszédnek, hogy Dzsocsi esetleg nem az ő fia.

Később Dzsocsi saját uluszának uralkodója lett, és egyik felesége Van kán unokahúga lett. Annak a Van kánnak, aki egy cobolyprém bundáért cserébe beleegyezett, hogy segít kiszabadítani az anyját, Börtét a fogságból.