- Az útépítők kimentek a mezőre utat építeni. A munkások megkérdezik a főnököt, hogy hova építsék az utat?
- Arra, egyenesen – mutat a főnök egy távoli szénakazalra.
- Az útépítők egész nap keményen dolgoznak, este hazamennek. Éjszaka a traktoros látja, hogy egyenesen az ő szénakazla felé építik az utat, ezért arrébb viszi a kazlat.
- Reggel az útépítők jönnek, látják, hogy a szénakazal balra van. Azt gondolják, „hogy lehet, hogy tegnap ennyire ferdén építettünk?” Újra a kazal felé veszik az irányt. Éjszaka a traktoros ismét arrébb viszi a szénakazalt, mert az útépítők megint megcélozták.
- Reggel az útépítők ismét megváltoztatják az irányt a kazal felé. És ez így megy néhányszor.
- Megjön a főnök átvenni a munkát, látja, hogy az egyenes út helyett valami girbegurba autós tesztpálya született. Megkérdezi:
- Hogy lehet ez? Miért ilyen kanyargós az út? Mondtam, hogy egyenesen a szénakazal felé menjen.
- Úgy építettük – mondják a munkások.
Először is, kezdjük egy témához kapcsolódó viccel:
Ez persze csak egy rossz vicc, de tény ami tény – az egyenes és sima utak nem a mi világunk. Nálunk az utakat a terepviszonyok figyelembevételével építik, és úgy, hogy minden falun keresztülmenjenek. Így születnek a kanyarok.
Más a helyzet Ausztráliában. Ott a lakosság nagy része a keleti parton él, de van néhány város és falu a part mentén Ausztrália egész kerületén. A kontinens közepén pedig, mint tudjuk, senki sem él.

Ott csak pusztaság van, sivatag, nincsenek emberek, falvak, városok. Csak nemzeti parkok és rezervátumok, Ausztrália közepén még normális aszfaltozott út sincs, csak földút a sivatagban, ahol több száz kilométeren keresztül nincs egy lélek sem. De ezt az utat, annak ellenére, hogy Nagy Középútnak hívják, nem tekintjük útnak. Évente mindössze 10 000 autó halad át rajta, azaz átlagosan óránként körülbelül egy autó.
Ha pedig aszfalton akarsz eljutni egyik városból a másikba, akkor kénytelen vagy a part mentén kerülgetni, több száz felesleges kilométert megtéve. És ennek a körgyűrűnek az egyik szakasza az Eyre Highway – ez az egyetlen aszfaltozott út, amely Nyugat-Ausztráliát és Dél-Ausztráliát köti össze.

Ha kinagyítjuk a képet egész Ausztráliára, akkor az Eyre Highway így néz ki.

Az egész autópálya 1664 kilométer hosszú. Edward John Eyre felfedezőről nevezték el, aki 1840–1841-ben elsőként szelte át a Nullarbor-síkságot (gyalog), amely egy teljesen kopár vagy félsivatagos földterület, gyakorlatilag növényzet nélkül. Gyíkokkal és kígyókkal kellett táplálkoznia, a vizet pedig a növények gyökereiből kellett kinyerni.
A föld ott vörös színű, és valójában egy hatalmas mészkőréteg, amin semmi sem nő. Még a fák és bokrok is ritkák, mintha kihaltak volna.

Mezőgazdaság, állattenyésztés, emberi élet és minden más szempontból nézve sem túl jó hely, de egy tökéletesen egyenes és sima út építéséhez pont megfelelő. És az ausztrálok meg is építették.
Az Eyre Highway-n haladva az egyetlen dolog, amit biztosan láthatsz, az egy újra és újra a horizontban végződő „végtelen” aszfalt egyenes, ami körülbelül így néz ki:

A fenti képen a horizontig körülbelül 50 kilométer van, és az út teljes hosszában egyenes, mint a nyíl. És ez így megy 146 kilométeren keresztül. Rá lehet tenni egy téglát a gázpedálra, rögzíteni a kormányt, és szundikálni másfél órát.
Viccet félretéve, valójában az egyenes utak nagy problémát jelentenek a biztonság szempontjából – a sofőrök tényleg elalszanak, úgyhogy a mi egyenetlen és kanyargós útjainkról elmondható, az emberek biztonsága érdekében készültek, hogy a sofőrök mindig éberek legyenek, és ne aludjanak el!

Azt kell mondanom, hogy az ausztrálok igazi magyarként viselkedtek az autópálya építése terén – sokáig tervezgették, majd gyorsan megépítették – mert csak egy évszázaddal Eyre utazása után, 1941-ben kezdték el építeni az utat, és kevesebb mint egy év alatt be is fejezték mind az 1664 km-t.
Igaz, az út akkor még inkább ösvényre hasonlított, mint autópályára, aszfalt nem volt, valójában csak egy gréderrel mentek végig rajta, jó minőségű földutat készítve. Az aszfaltozást csak a 60-as években kezdték el, és 1976-ban fejezték be. Aztán az utat rekonstruálták, kiszélesítették, benzinkutakat, gumiszerelő műhelyeket, szálláshelyeket és büféket építettek rá. De még ma is előfordul, hogy az 1664 km-es autópályán több száz kilométeren keresztül nem találkozol civilizációra utaló jelekkel.

Mára azonban az Eyre Highway a maga 146 kilométeres, teljesen egyenes szakaszával már nem számít a világ leghosszabb egyenes útjának: az arabok túlszárnyalták az ausztrálokat.
Szaúd-Arábiában ugyanis megépítették a 10-es számú autópályát, amelyen van egy ugyanolyan egyenes szakasz, mint Ausztráliában, csak éppen 240 kilométer hosszú és a Rub al-Khali sivatagon ível keresztül.
Szívesen végig mennél egy ilyen úton?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK