Akkor kapcsold be a biztonsági övet (vagy húzd meg a fűzőt), mert egy izgalmas utazás vár rád a szokatlan szokások, furcsa öltözékek és a 19. századi nők mindennapjainak igazán megdöbbentő részleteinek világába!
Bugyi bevágással és a melltartó helyettesítése
A viktoriánus kori Angliában a nők rengeteg ruharéteget viseltek magukon. Volt azonban egy bökkenő a derék alatti ruházattal, nevezetesen a bugyival. Minden bugyinak a lába között volt egy… bevágás… Abban az időben a dús ruhákat viselő hölgyeknek nem volt könnyű dolguk a mosdóhasználattal… Ezek a bugyik pedig megkönnyítették a dolgukat.
Egyébként elgondolkodtál már azon, miért őrültek meg a férfiak a Moulin Rouge kabaré merész kánkánjától? Nem a harisnya vagy a meztelen lábak miatt. Az igazi izgalom abban rejlett, hogy a szoknyák alatt teljes szabadság uralkodott. Persze, csak ha egy hirtelen széllökés nem változtatta a titkot nyilvános látványossággá.
Melltartó abban az időben nem létezett, a nők fűzővel szorították le magukat. A merevítők acélból vagy bálnacsontból készültek. A munkásosztálybeli nők rövidített fűzőket választottak, hogy valahogy mozogni tudjanak, míg azok, akik nem voltak munkával terhelve, a hosszú és maximálisan szorító modelleket részesítették előnyben. A fűző egyébként segített elrejteni a hiányosságokat, beleértve… a terhességet is. Igen, ilyen idők jártak!
Ruhák edzőterem helyett
Az alábbi képen egy krinolin-ketrec látható. Pontosan ilyen „ketrecet” viseltek a 19. század második felének hölgyei a ruhájuk alatt.
Egy ilyen ruha súlya elérhette a 20 kilogrammot is! És ehhez még hozzá kell adni a kötelező fűzőt. Minden séta afféle edzéssé vált. És nem csak fizikai, hanem figyelem-edzéssé is. A ruhák a földig értek, az utcák pedig nagyon koszosak voltak. Mindenütt ételmaradék és lótrágya.
1891-ben Lady Harberton azt írta, hogy hosszú ruhája két cigarettacsikket, kilenc cigarettát, egy disznóhúsos pitét, négy fogpiszkálót, két hajcsatot, egy darab macskamentát, egy fél cipőtalpat, szalmát, sarat, papírfecniket és különféle utcai szemetet (életműködésből származó hulladékot) szedett össze egy rövid londoni séta során.
Az ilyen ruhák még veszélyesek is voltak. Például, ha egy hölgy egy égő gyertya mellett haladt el, könnyen lángra kaphatott. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen öltözékben szinte lehetetlen volt bemenni egy szűk ajtón.
Enni és nem megmérgeződni
A fűzők tökéletes testíveket formáltak, de a táplálkozásra való odafigyelést nem segítették elő. A gazdag hölgyek degeszre ették magukat, Viktória királynő példáját követve. Ő állítólag olyan gyorsan falta az ételt, hogy a vendégei nem tudtak jóllakni, mert az illemszabályok szerint vele együtt kellett befejezniük az étkezést.
Az élelmiszerek gyakran kétes minőségűek voltak. A romlott húst zsírral álcázták, a kenyérhez krétát és timsót adtak, a konzerveket pedig arzénnel „javították”. Ez volt az az idő, amikor az étkezés egy váratlan végkifejlettel járó kulináris kalanddá válhatott.
Kozmetikusok hiányában
A fiatalabbnak tűnés érdekében az angol nők hihetetlen „eljárásokra” vállalkoztak. Például minden este marhahúsdarabokat kötöztek az arcukra. Azt mondták, hogy ez segít megszabadulni a ráncoktól és visszaadni az egészséges arcszínt.
Azok, akik nem szerették a húst, különféle kenőcsöket vittek fel az arcukra, és a hatás fokozása érdekében kesztyűt tettek az arcukra. Ha sikerült jól megizzadni az éjszaka folyamán, az azt jelentette, hogy minden rendben van.
Intim eszközök
A menstruáció egy másik globális probléma volt. Egyes nők egész egyszerűen nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Úgy gondolták, hogy a sötét, hosszú ruhák alatt úgysem látszik. Mások viszont különféle eszközöket találtak ki erre a célra. Mivel a 19. század végéig nagyon kevés nő tudott egyáltalán írni, és ez a téma tabunak számított, csak néhány levél maradt fenn ezzel kapcsolatban. Mint például ez:
„Ó, drága Abelard, a szövetdarab, amelyet a nőiességem forrása köré illesztettem, valóban gyűrődik, és a legtöbb időben kellemetlenséget okoz.”
A nők általában szövetdarabokat használtak, amiket aztán ki is lehetett mosni, megszárítani és újra felhasználni. A szegény nők mindig ezt tették.
A gazdagabbak és szabadabbak pedig… horgolták és övhöz rögzítették őket. Egyéb újítások: birkabőrdarabok vagy golyóvá sodort pamut.
Női megaláztatások
A nőknek Angliában abban az időben nem volt könnyű dolguk. A leírt öltözködési szabályokon és problémákon kívül számos megmagyarázhatatlan és a mai szemmel nézve megalázó szokás és hagyomány létezett. Például az, ami az alábbi képen látható.
Ezek a nők karácsonykor bocsánatot kérnek a férjüktől az összes tavalyi „bűnükért”.
A viktoriánus kor női igazi hősnők voltak, akik képesek voltak elviselni ezeket a furcsa szokásokat és kellemetlenségeket. Ma már csak csodálhatjuk kitartásukat, és örülhetünk, hogy olyan világban élünk, ahol a melltartók kényelmesebbek, a higiéniai termékeket nem kell horgolni, és a fehérnemű már nincs bevágva.
Tetszett ez az izgalmas utazás a múltba?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
