Nagyon szomorú történet.
A világ egyik leghíresebb és legmagányosabb fáját úgy hívják, hogy Tenere fája. Vagy legalábbis így hívták. A nigeri Tenere sivatagban található akácia több szempontból is különleges volt, de a legérdekesebb jellemzője mégis az volt, hogy 400 kilométeres körzetben nem élt más fa a területen.
A legközelebbi növények is 150 kilométerre voltak tőle, tehát a világ leghíresebb akácia fája valóban nagyon remete életet élt, nem kellett félnie a külvilág behatásaitól. Legalábbis egy ideig.
A Tenere régió egy, a Szahara sivatag közepének déli részén található óriási homoklapály, melynek területe nagyjából 400 ezer négyzetkilométer. 1939-ben a tudósok és katonák egy kutat ástak mellé, hogy kiderítsék, hogyan maradhat életben ez a fa egy olyan területen, ami egyszerűen nem alkalmas az életre.
A kút segítségével hamar kiderült, hogy a fa gyökerei valószínűleg 35 méternél is mélyebben nyúlnak a földbe, a tudósok ugyanis ebben a mélységben egy rejtett vízforrásra bukkantak, ami elegendő vizet biztosít Tenere fájának ahhoz, hogy életben maradjon ebben a pusztító környezetben.
A fa pontos életkora nem ismert, de tudományos kutatások kimutatták, hogy az ernyőakácok akár 200-650 éven keresztül is élhetnek, és nincs kizárva, hogy ez a fa talán ennél is régebb óta él a sivatagban. Vagyis csak élt.
A fával az évek során főként katonák, árusok és természetesen tudósok találkoznak, míg 1973-ban hiszed vagy sem, egy ittas líbiai kamionsofőr ki neki nem ment és ki nem döntötte. Senki sem tudja, hogyan sikerült nekimennie a 400 kilométeres körzetben található egyetlen fának, de a sivatag közepén növő, csodálatos fa élete ezzel véget ért. A néhai fa helyét 1985 óta egy fém emlékmű jelzi.
