Ideje tisztázni néhány dolgot.
Ezt a példát még nagyon régen hallottam, és még mindig nagyon tetszik.
Képzeljünk el két tökéletesen egyforma rőzseköteget. Az egyik száraz, a másik pedig nedves.
Ha a szárazat meggyújtjuk, a tűz élénk, forró lesz, és hirtelen sok hőt ad le. Alig lesz füst, és fél óra alatt (feltételezve) a tűz leég, csak a parázs marad utána.
Ha viszont a nedves rőzseköteget gyújtjuk meg, a láng gyenge és bizonytalan lesz. Sok füst lesz, és a tűz így órákig izzik vagy ég.
Ugyanakkor mindkét esetben ugyanannyi energia szabadul fel (hiszen a rőzsék tömege megegyezik). De a lángolás ideje és sebessége más lesz.
Ez a példa segít megérteni, mi történik a különböző radioaktív katasztrófák során.
Vegyük például a csernobili vagy a fukushimai balesetet. Ezek veszélye abban rejlik, hogy olyan radioaktív sugárzást bocsátanak ki (szándékosan fogalmazok pontatlanul, hogy többen megértsék), ami lassan izzik, de nem túl "forró".
Azaz, ha most bemész a Csernobili Atomerőmű tiltott zónájába, nem fogsz azonnal meghalni. Egyáltalán nem fogsz érezni semmit.
Viszonylag sok időt kell ott töltened, hogy az egészségedre is hatással legyen. És ez a kedvezőtlen sugárzási környezet még évtizedekig, sőt évszázadokig fennmarad. Ez a nedves rőzséből készült tűzhöz hasonló.
Pripjatyban vannak fák, bogyók, gombák, mindenféle élőlény, beleértve a szarvasokat és a halakat.
Ezzel szemben egy nukleáris bomba robbanásakor "teljesen másfajta sugárzás szabadul fel". Ez a száraz rőzséből készült tűzhöz hasonlítható. Nagyon erős - annyira erős, hogy a következmények szinte azonnal érezhetőek. A radioaktív anyagok gyorsan leadják az energiájukat, de gyorsan "el is égnek" (bomlanak) ezután.
A robbanást követő első órákban a sugárzás mértéke olyan magas, hogy egyetlen élőlény nem tudja túlélni (talán csak néhány baktérium).
De már egy hét múlva az epicentrum területén akár védőruha nélkül is lehet sétálni, és semmi bajod nem lesz. Néhány hónap múlva ez a terület a háttérsugárzást tekintve gyakorlatilag nem fog különbözni egy átlagos nagyvárostól.
Szóval, amikor a riporterek azt mondják, hogy egy nukleáris bomba évszázadokra lakhatatlanná teszi a területet (ezt már sokszor hallottam), egyszerűen nem tudják, miről beszélnek.
A nukleáris bomba nem Csernobil. Csernobilban máig radioaktív a szennyeződés. Hirosimában és Nagaszakiban viszont szinte azonnal elkezdődött a városok újjáépítése. Ma ezek a legátlagosabb japán városok, ahol emberek milliói élnek.
Hirosima ma.
Ugyanakkor nem azt akarom mondani, hogy a nukleáris fegyverek biztonságosak. Épp ellenkezőleg. Az a szörnyű sugárzás, ami a robbanás pillanatában "felszabadul", és az azt követő első órákban fennmarad, hatalmas pusztítást végezhet, és ez az atomfegyverek egyik legveszélyesebb pusztító tényezője. Még a robbanási hullámnál is pusztítóbb.
De "ökológiai" szempontból a nukleáris bomba sokkal biztonságosabb, mint egy atomerőmű-robbanás (nem is beszélve a termonukleáris fegyverekről, de erről majd máskor). Egy atomerőmű-robbanás után a terület valóban évtizedekig, sőt évszázadokig is veszélyes lesz a környezetre.
Éppen ezért egy esetleges jövőbeli nukleáris háborúban az ellenség valószínűleg arra fog törekedni, hogy atomerőműveket támadjon. Hiszen ez a tökéletes kombó: a bomba "gyors" sugárzása, az erőmű "lassú" sugárzása, és egy fontos energiaforrás kiiktatása.
Egy ilyen sikeres támadást egyetlen ország sem tudna túlélni.
