Ezért nem tudnak kijutni az erdőből az eltévedt emberek.
Sokan, akik iránytű vagy más tájékozódást segítő eszköz nélkül mentek be az erdőbe, észrevették, hogy egy idő után visszatértek egy már bejárt helyre. Mi ennek az oka? Járjunk utána!
- Egyesek úgy gondolják, hogy ez azért van, mert az egyik lábunk rövidebb, mint a másik. Ez nem teljesen igaz, bár van némi köze a valósághoz.
- A tudósok különböző kísérleteket végeztek. Az egyikben GPS-érzékelőkkel szerelték fel a résztvevőket, és arra kérték őket, hogy egyenes vonalban tegyenek meg egy nagy távolságot egy sík erdőben.
- Azok a résztvevők, akik borús időben mentek, és nem tájékozódtak a nap alapján, körbe-körbe jártak, és többször is keresztezték a saját útjukat. Azonban azok a résztvevők, akik napos időben mentek, nem tértek le a pályáról, és egyenesen haladtak.
Bekötött szemmel
- Más kísérleteket is végeztek, ahol bekötötték a résztvevők szemét, és arra kérték őket, hogy sétáljanak át egy mezőn. A résztvevők idővel egyre inkább balra fordultak, és letértek az egyenesről.
Miért kezd el körbe-körbe menni az ember referenciapont (pl. Nap az égen) nélkül?
- Az egész a lábak és a karok közötti különbségben rejlik. Nem rövidebbek és hosszabbak, hanem másképp fejlettek. A jobb láb erősebb, és egy kicsit nagyobb lépést tesz. Ha nincs olyan tájékozódási pont az úton, amely alapján az agy automatikusan kiegyenesíti az ember mozgását, akkor idővel elkezdünk kanyarogni a terepen.
Hozzávetőlegesen ez így néz felülről:
Ilyen egyszerű a magyarázat.
