A legendák szerint a Bábel tornya az ókor egyik legmagasabb építménye volt. Ám egy napon ez a hatalmas építmény összeomlott. Miért történt ez így, és hol található ma a Bábel tornya? Próbáljunk rá választ találni.
Babilon története
Először is emlékezzünk vissza, hogyan alakult ki az ókori Babilon. A történet gyökerei messzire a múltba nyúlnak vissza – ugorjunk keletre, és képzeljük el az Eufrátesz és a Tigris folyókat. Babilont egy másik város, Kadingir helyén alapították. A név sumerül annyit jelent: „Isten kapuja”.
A korai babiloni időszakban a híres Hammurapi király egyesítette Mezopotámia földjeit egyetlen állammá, és Babilon virágzott. Hamarosan azonban a szomszédok támadni kezdték a várost – azok, akik a mai Irán területén elterülő hegyekből származtak.
Így az i. e. I. évezred első évszázadai a hanyatlás időszakát jelentették. Ezzel vette kezdetét az újbábeli időszak, amely az asszír királyok uralmához kapcsolódik.
Az időszámítás kezdetén Nagy Sándor elfoglalta Babilont és fővárossá tette. Az új uralkodó elkezdett templomokat felújítani, a város ekkor az utolsó fellendülését élte meg. Nagy Sándor halála után a várost a pártusok foglalták el. Babilont elhagyták, mivel attól kezdve új fővárosok voltak azokon a helyeken – Szeleukia és Ktésziphon.
Bábel tornya
A bibliai elbeszélés szerint Bábel tornya azért omlott össze, mert Isten haragudott az emberekre, akik úgy döntöttek, hogy felmásznak az égig, és egyenlővé teszik magukat vele. Látva, hogy a tornyot nem Isten dicsőítésére, hanem saját maguk dicsőítésére építik, Isten sok különböző nyelvet teremtett, és az egykor egységes babiloni nép különböző nyelvjárásokon kezdett el beszélni, egy idő után pedig már nem értették meg egymást, ezért a torony építése leállt…
Az Ószövetség szerint a babiloni tornyot Hám (akinek a nevéből egyébként a „durvaság” szó származik) leszármazottja, Nimród vezetésével építették.
„Építését több ezer évvel ezelőtt kezdték. De nagyjából Hammurapi király korában (i. e. 1700-as évek) a munkát hirtelen megszakították” – mondta Tom Meyer, amerikai tudós.
Bábel tornyának prototípusa
Bábel tornyána legendája nem a semmiből született. Néhány bibliakutató nyomon követi a legenda összefüggését az ókori Mezopotámiában épült magas toronytemplomok, az úgynevezett zikkuratok hagyományával.
Az ég felé törekvés, amelyet a zikkurathoz hasonló tömör formák fejeznek ki, valószínűleg ősibb hagyományokra vezethető vissza, és talán az ázsiai hegyekben és az iráni fennsíkokon élő népektől öröklődött, mielőtt Dél-Mezopotámia területére telepedtek volna. Ahogy sok ősi hegyi törzs, ők is áldozatokat hoztak a hegyeken az isteneknek.
A kutatók úgy vélik, hogy a mitikus Bábel tornyának volt egy valódi prototípusa – az Étemenanki zikkurat (,,a ház, ahol az ég találkozik a földdel”). Ugyanarra a sorsa jutott, mint a legendás építmény. Ez az építmény azonban nem Isten akaratából, hanem a törékeny építőanyag miatt omlott össze.
A zikkuratokat akkoriban napon szárított téglából, vályogból építették. A vályogot agyagból és szalmából készítették, de mivel a téglákat nem kemencében égették ki, elég törékenyek maradtak. Ezért a három emeletnél magasabb épületek építése esetén megnőtt az összeomlás veszélye. Ezt szélesebb alappal lehetett volna orvosolni, de ez sem bizonyult elég erős támasztékként az Étemenanki súlyának megtartásához.
Bibliai megfelelőjével ellentétben a valódi tornyot többször is átépítették. A pontos építési dátum nem ismert, de feltételezik, hogy a 25 emeletes ház magasságú építményt már az i. e. XIX. században felépítették.
Az ókori Babilon kialakulásának változatos fordulatai miatt a gigantikus építmény hol elpusztult, hol újra épült. Új-Babilónia idején az Étemenanki zikkurat volt Mezopotámia legmagasabb épülete. Az i. e. IV. században Nagy Sándor úgy döntött, hogy újra felújítja a zikkuratot. Megparancsolta, hogy először is bontsák le, de vissza már nem építették fel – az uralkodó ugyanis meghalt.
A legendás építmény végül I. Antiokhosz szeleukida uralkodó babonája miatt tűnt el végleg a föld színéről. Az uralkodó ugyanis egyszer véletlenül megbotlott áldozatbemutatás közben, ezért úgy döntött, hogy az Étemenankit el kell pusztítani. Így a Bábel tornyának prototípusát végül tégláról-téglára szétszedték…
A művészetben
A Bábel-tornyának története meglehetősen elterjedt a keresztény ikonográfiában: számos miniatúrában, kézzel írott és nyomtatott bibliai kiadványban, valamint katedrálisok és templomok mozaikjaiban és freskóiban (például a velencei Szent Márk-székesegyház mozaikja, a XII. század vége – XIII. század eleje) találkozhatunk vele.
Az európai festészetben a leghíresebb kép ebben a témában a Pieter Bruegel által készített „Bábel tornya” festmény. Mielőtt hozzákezdett volna a kép megfestéséhez, a művész Rómába látogatott, ahol megtekintette a Colosseumot.
Éppen ezért a római Colosseum építészeti jellemzői könnyen felfedezhetők a híres festményen. Bruegel, elődeivel ellentétben, akik négyszögletes tornyot ábrázoltak, hatalmas, kör alakú és lépcsős építményt festett, hangsúlyozva az ívek motívumát.
Bruegel a bal alsó sarokban ábrázolta Nimród királyt, aki a személyes kíséretével érkezett ellenőrizni az építkezés menetét, és a kőműveseket, akik térdre borultak előtte.
A tornyot egyenetlenül épült. A különböző szinteken az építés különböző szakaszai láthatók. A torony alsó szintjei már lakott – az ablakokban és ajtónyílásokban lakók láthatók, a felső szinteken pedig még javában folyik a munka. De a rendezetlensége, amely igazán szürreális megjelenést kölcsönöz a tornynak, azt mutatja, hogy a nyelvek megosztottsága már megtörtént vagy éppen megtörténik…
Az emberek már nem kommunikálnak egymással, ezért a munka akadozva folyik, és valószínűleg be sem fogják tudni fejezni.
Meg kell jegyezni, hogy a Bábel tornya a XV-XVI. századi holland festészet egyik legelterjedtebb motívuma volt. Ennek oka valószínűleg nem annyira a Bibliához, sokkal inkább a modernitás iránti érdeklődéshez kapcsolódott. A tengerparti városok gyorsan növekedtek, tele voltak idegen kereskedőkkel és prédikátorokkal, melynek hatására különböző vallási csoportok alakultak ki, akik azonnal konfliktusba kerültek egymással.
Csak a XVI. század első felében Antwerpen lakossága – ahol Bruegel dolgozott – megduplázódott. Mindez erős feszültséget teremtett, lehetővé téve a művésznek, hogy korának Hollandiáját Babilonhoz hasonlítsa.
Neked melyik művész babiloni tornya tetszett a legjobban?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
