A Maldív-szigetek életének 11 jellegzetessége, ami miatt csodálni fogod ezt a helyet. Messziről

A víz a legnagyobb érték a szigeteken

• Úgy tűnik, hogy mivel a Maldív-szigeteket minden oldalról víz veszi körül, itt nem lehet probléma ezzel az erőforrással. De az ország számára az ivóvízkészlet aranyat ér, mivel a szigeteknek gyakorlatilag nincsenek saját természeti tartalékai. A mindennapi szükségletekhez esővizet, vagy sótalanított vizet használnak elsősorban.
• Az üdülőközpontokhoz tartozó magánszigetek saját sótalanító üzemekkel rendelkeznek. Néhány kisebb atoll, ahol a helyiek élnek, néha teljesen más atolloktól függ, és a vizet a tengeren keresztül szállítják.
• A csapvíz fogyasztása nem ajánlott. Teljesen biztonságos, de a tisztítás során nemcsak az összes baktériumot és káros szennyeződést, hanem a hasznos elemeket is kiölik belőle.
• 2014-ben Malé szigetén, ahol a főváros található, baleset történt a sótalanító üzemben. Néhány napra vízválság sújtotta az országot. A folyadékot hajókkal szállították ide a szomszédos országokból.

A közönséges javak igazi ritkaságnak számítanak

• A legtöbb árucikket importálják, így előfordulhat, hogy néhány ismerős termék egyszerűen nem kapható, vagy hirtelen eltűnik a boltok polcairól. Mások meglehetősen drágák. Például egy búvármaszk körülbelül 60 dollárba, egy ágyneműgarnitúra pedig 100 dollárba kerül.
• Néhány ilyen a külföldieknek is szemet szúr. Malé-ban például szinte lehetetlen modern konzervnyitót találni. Csak a régi, jól bevált „nagyiféle” változatok vannak, amiket nem mindenki tud használni.

• A különböző kozmetikai és higiéniai termékek általában a városi szupermarketekben és üdülőhelyi üzletekben kaphatók. A választék azonban korlátozott, és ha valaki megszokott egy bizonyos márkát, jobb, ha magával visz belőle egy készletet. Szulfát- és parabénmentes samponokat, menstruációs kelyheket és bizonyos tamponokat például itt soha nem lehet kapni.
• A legtöbb hely 9:00-kor nyit ki, majd kétszer zár be napközben: 12:00 és 14:00 között, illetve 18:00 és 20:00 között. A vásárlásra a legjobb időpont (időjárás szempontjából) az esti órákban van. Viszont ilyenkor az utcák és az üzletek szó szerint tele vannak emberekkel.

Azok számára, akik nem szeretik a halat és a rizst, itt nem sok finom fogás akad

• A Maldív-szigeteken szigorúan tilos a sertéshúst tartalmazó termékek fogyasztása. A lakosok étrendje főként halból áll, különösen azért, mert ez az élelmiszer meglehetősen olcsó. Ha friss halat vásárolsz a piacon, kérheted, hogy vágják és szeleteljék fel neked.
• Néhány gyümölcsöt és zöldséget a szigeteken termesztenek. Másokat importálnak, és ezért néha eltűnnek az üzletek polcairól. A vegetáriánusok és vegánok számára a választék korlátozott.

• A hangyák, legyek és csótányok igazi sorscsapásnak számítanak errefelé. Ha ételt hagysz az asztalon, vagy nyitva hagyod a kukát, ezek az élőlények azonnal elárasztják. A helyi emberek ezért az ételmaradékot gyakran a hűtőben tárolják, a vízforralót pedig törölközővel takarják le.
• Az állam fővárosában sok kávézó és étterem van nyitva, de a szolgáltatás színvonala nem valami magas. Egyes létesítményekbe nők nem mehetnek be – ezek igazi férfiklubok. Az ilyen helyekről leginkább az ablakok árulkodnak: mindegyik feketére van festve.
• Itt is vannak gyorséttermek, de nincsenek olyan jól megszokott étteremláncok, mint a McDonald’s vagy a KFC.

A lakhatás elég drága

• A Maldív-szigeteken albérletet bérelni elég sok pénzbe kerül. Például egy egy hálószobás lakás havi bérleti díja Malé-ban körülbelül 1000 dollár, elenyészve vannak csupán olcsóbb lehetőségek.
• Malé a világ egyik legsűrűbben lakott városa. Ezért egyesek csoportosan bérelnek házat vagy lakást.
• Egy 85 négyzetméteres lakás átlagos közüzemi költsége 160 dollár. Plusz további 100 dollárba kerül az internet.
• Malé nappal és éjszaka is nagyon zajos. Állandóan épül valami, zúg valami, vagy valaki dudál. Azoknak, akik érzékeny alvók, füldugóra lesz szükségük.

Komppal mennek dolgozni

• Az ország legnagyobb városában, Malé-ban alig közlekedik valaki autóval. Szinte bárhová el lehet jutni gyalog.
• Néhányan taxit használnak, de nem akkor, ha sietnek. Az autók nagyon lassan közlekednek. Egyébként itt nem szokás borravalót hagyni a taxisoknak.
• Vannak, akik az egyik szigeten élnek, a másikon pedig dolgoznak. Ezért sokan ingáznak komppal a munkába. Csúcsforgalom idején – reggel és este – a hajók zsúfolásig megtelhetnek. És nem mindig közlekednek időben.

• Néhány sziget csak repülővel érhető el. Ez nem olcsó mulatság. Egyes esetekben egy oda-vissza jegy 800-1000 dollárba kerül. Ráadásul a járatoknak nincs egyértelmű menetrendjük. Igény szerint közlekednek, és különböző pontokon veszik fel az utasokat.
• A pilóta itt meglehetősen tekintélyes szakma. A 720 dolláros átlagfizetés mellett a légitársaságok dolgozói itt 2600-6600 dollárt kapnak havonta.