20+ érdekes tény a maja emberekről, amit a tanáraink elhallgattak előlünk

A maja nép volt a legcsodálatosabb, legrejtélyesebb és egyben legvonzóbb civilizáció, ami valaha is létezett a Földön. Furcsa sajátosságaik és különös kultúrájuk mind a mai napig lázban tartja a tudósokat, és a hétköznapi embereket, mivel létezésük számtalan olyan kérdést hagyott maga után, amit évszázadok múltán sem sikerült megválaszolni.

A Liked.hu-nál úgy döntöttünk, hogy elmerülünk kicsit a maják titokzatos világában, hogy olyan érdekes tényeket gyűjtsünk össze erről a hirtelen eltűnt civilizációról, amit valószínűleg még senki sem hallott korábban.

Szibériából származtak, és több mint 1000 várost alapítottak az amerikai dzsungelben

A maja és a szibériai népek nagyon hasonlóak. A szakértők úgy vélik, hogy ennek a csodálatos civilizációnak a gyökerei valószínűleg egészen az ázsiai emberekhez nyúlik vissza. Úgy vélik, hogy a maják valamikor az utolsó jégkorszak idején érkezhettek Szibériából az amerikai kontinensre, majd évezredek során szépen letelepedtek a Közép-Amerikai dzsungelekben.

Mellesleg, a Csukcs autonóm területen élő őslakos népek a tízes számrendszer helyett a húszas számrendszert használják, épp úgy, ahogy a maják is tették.

A maja civilizáció fejlődése a következő modern országok területén zajlott: Mexikó, Guatemala, Belize, El Salvador, és Hunduras nyugati része. A kutatók összesen mintegy 1000 várost találtak a maja kultúra idejéből, de a régészek és kutatók még nem tárták fel mindegyiket.

A maják speciális templomkomplexumokat építettek – például a Kukulkán-piramist. A legrégebbi ilyen építmény az i.e. 4. századból származik. Minden ilyen piramisnak megvolt a sajátos jellemzője:

• Az épületeket helyi mészkőből építették, majd lefestették – ennek köszönhetően a piramisok a maja civilizáció idején teljesen másképp néztek ki, mint napjainkban.
• Ha egy maja piramis fő lépcsője előtt állsz, és tapsolsz egyet a kezeddel, akkor válaszként egy olyan visszhangot hallasz, amely nagyon hasonlít a quetzal madarak hangjára, amit szentként tiszteltek a mezoamerikai őslakosok.
• A templomok minden lépcsője 91 lépcsőfokból áll, és mivel 4 van belőlük, azért összesen 364 lépcső található. Ha hozzáadjuk a piramis tetején lévő platformot, ami összekapcsolja a lépcsőket, akkor összesen 365 lépcsőt kapunk, vagyis pontosan annyit, ahány nap van egy évben.
• A piramisok úgy lettek kialakítva, hogy évente egyszer a tavaszi napéjegyenlőség idején egy speciális, komplex kígyó-alakú árnyékot vet.

Furcsaságok, amik a modern emberek számára lenyűgöző, de a maja emberek számára teljesen hétköznapi volt

A tény, hogy a maják emberáldozatokat mutattak be az Isteneiknek, valószínűleg senkit sem fog meglepni. Kevesen tudják azonban, hogy nem mindig, és nem mindenhol volt ilyen véres ez a civilizáció: sokkal ritkábban áldoztak fel embereket, mint például az aztékok. A maják esetében az ilyen rituálékat legtöbbször olyan események váltották ki, mint a szegényes termés, a háború, az új vezetők vagy templomok felszentelése, stb.

Az Istenek tiszteletére azonban a maják gyakran áldozták fel a szomszédos törzsekből harc közben elejtett foglyaikat. A vérontásnak külön rituáléja volt: mindig vallási és politikai vezetők hajtották végre a szertartást, majd az áldozat vérét az imádott bálványokra kenték.

A társadalmi élet területén elért előrelépésekkel ellentétben a majáknak nem volt például kohászatuk, és kőkorszaki módszerekkel éltek, mindenféle fejlett eszközök ismerete nélkül. Ettől függetlenül mindig feltalálták magukat: például a maja harcosok sokszor darázsfészkeket dobtak az ellenséges harcosok közé, amivel nagy zavarodást és pánikot tudtak okozni harc közben.

A maja szépségideál nagyon sajátos volt, legalábbis az európai értékekhez képest egészen biztosan. A kancsal szemeket például vonzónak tartották, és szándékosan eltorzították a koponyájuk elülső csontját, hogy minél simább legyen a homlokuk. Ehhez egy fadeszkát rögzítettek szorosan a babák homlokához, öt nappal a születésük után.

A maják az ilyen megjelenést nagyon nemesinek tartották, ráadásul segített jobban megtartani a fejen hordott díszeket. A nemesek előszeretettel változtatták meg az orraik alakját, hogy minél inkább egy sas csőrére hasonlítson. Ezt gyakran agyag, vagy viasz segítségével érték el.