15 tény Dél-Koreáról, amit valószínűleg nem tudtál

A munka világában három különböző színt különböztetünk meg az autóknál: a fehér autókat az alkalmazottak használják, a szürkét a középvezetők, a feketéket pedig a főnökök. Ennek ismeretében könnyű megkülönböztetni őket az utcán.

Dél-Koreában is szívesen fogyasztanak sültkrumplit az emberek, ám azzal a különbséggel, hogy ők nem sózzák, hanem édesítik ezt a sült zöldséget.

Ha a főnököd vagy az apósod meghív téged vacsorázni vagy kocsmázni, akkor nincs mese, el kell fogadnod a meghívást, ellenkező esetben ez komoly tiszteletlenségnek számít.

Meglepő módon nem sok kést használnak a konyhába, illetve nem feltétlenül úgy, ahogy mi. Amikor vágni kell valamit, akkor a koreaiak inkább egy speciális konyhai olló után nyúlnak, ami jobban belegondolva elég praktikus.

Dél-Koreában minden étteremben elérhető a házhozszállítási szolgáltatás, sőt még különleges akciókkal is ösztönzik az embereket, hogy vagy elvitelre, vagy házhozszállítva rendeljék az ételeket, hiszen ezáltal elkerülhető a tömeg az éttermekben, és sokkal kevesebb személyzetet kell alkalmazniuk.

Tőlünk eltérően a koreaiak ezt az egyébként roppant praktikus babakocsit részesítik előnyben, ahol a gyerekek játszhatnak és le is feküdhetnek, miközben tolják őket a szüleik. Méretükkel ellentétben nem igényelnek sok helyet, mert kompakt módon összecsukhatók, ráadásul nagyon könnyű anyagból készülnek (könnyebből, mint a mieink), ezért a szállításuk sem probléma.

A metróállomásokon virtuális szupermarketekkel találkozhatunk, ahol a kódot beolvasva, a telefonunk segítségével tudunk fizetni, és azonnal el is vehetjük a terméket. Ez szintén praktikus, mivel sok időt lehet így megtakarítani.

Bár ez valószínűleg kevésbé fog tetszeni, a koreaiak általában élve fogyasztják el a kisebb polipokat.

Az útjelző bóják és akadályok gumi borítással vannak ellátva, hogy ne okozzanak sérülést például a parkolókban, ha a figyelmetlen sofőrök egy kicsit nekimennek a kocsijukkal.

Koreában a nyilvános vécék nemcsak masszírozni tudnak, de zenét és a hőmérsékletet is lehet rajtuk állítani, hogy minél komfortosabb legyen a rajtuk töltött idő.

Ebben az országban a templomok keresztjei neonfényekkel vannak díszítve, és maguk az épületek is inkább hasonlítanak egy bevásárlóközpontra, mintsem az általunk ismert templomokra.

Dél-Koreában mindenhol biztonsági kamerák vannak elhelyezve, melynek köszönhetően rendkívül magas a közbiztonság, hiszen bárki-bármit csinál, azt azonnal látják a hatóságok emberei.

A koreaiak általában teljesen átlagos ruhában mennek a strandra. Nem használnak külön fürdőruhát, egyszerűen abban a ruhában mennek be a vízbe, amiben érkeztek. Az sem ritka, hogy pulóverben és kabátban fürdő emberekkel találkozunk a vízparton.

A koreaiak valamiért azt gondolják, hogy minden szőke orosz, és meg vannak győződve arról, hogy ezek a nők azért érkeznek ide, hogy a testükkel keressék a pénzt. Ennek köszönhetően néha kellemetlen pillantásokban lehet részük a szőke hajú turistáknak, illetve a velük utazóknak.

Koreában mindenre létezik egy rehabilitációs központ, mivel az emberek gyakorlatilag bárminek a rabjává képesek válni. Nagyon gyakori például, hogy videojáték-függővé válnak itt az emberek, ezért például olyan rehabilitációs központ is van, ahol külön ilyen, videojáték-mániás embereket kezelnek.