13 ősi dolog, amiről mindannyian azt hittük, hogy modern találmány

Amint az emberiség képes volt nagyobb mennyiségű élelmet beszerezni, felmerült a kérdés, hogyan lehetne minél tovább megőrizni azokat. Ehhez már az ókorban is sózták és füstölték az ételeket, de a hideg varázslatos hatása is ismerős volt.

A hűtőszekrények őse időszámításunk előtt 1774 és 1759 között bukkant fel először, amikor Mezopotámiában egy speciális vízelvezető rendszerrel több sekély vízállású tartályt kötöttek össze. A tartályokban a víz éjjel megfagyott, hidegen tartva az ételeket, amik így jóval később romlottak meg.

A modern világot nehéz elképzelni telefonok nélkül. A hang átvitele azonban nem ismeretlen, már az időszámításunk előtti 8. és 15. század között is előszeretettel használta ezt a perui Chima civilizáció.

A hangot ők úgy továbbították, hogy két bőr membránnal ellátott tököt kötöttek össze zsineggel, ezzel létrehozva az első "telefon-szerű" kommunikációs eszközt.

Az áruk csomagolásának különféle módjai már a kereskedelemmel egyidősek. Kezdetben ehhez kosarakat, fadobozokat és kerámia edényeket, illetve sok más egyebet használtak. Elsőként a kínaiak használtak ilyet, ők az időszámításunk előtti 1. és 2. század körül papírt használtak erre a célra.

Európában a csomagolások először a 11. században jelentek meg, egy perzsa utazónak köszönhetően, aki a kairói piacon látta, hogyan csomagolják a zöldségeket és a gyümölcsöket.

A piknikek és házibulik elképzelhetetlenek a könnyen eldobható, egyszer használatos evőeszközök nélkül. Nagyon kényelmes, hiszen nem törik, nem kell mosogatni, használat után pedig egyszerűen kidobhatjuk őket.

A tudósok hasonló célokra használt agyagtálakat fedeztek fel a minószi civilizáció idejéről (i.e. 18-17. század). Az ilyen tálakat különösen az ünnepekre készítették, használat után pedig egyszerűen kidobták őket. Vélhetően ez a magas társadalmi helyzet bizonyítéka volt, vagy annak a jele, hogy senki sem akart mosogatni a buli után.

Nem feltűnő, ugyanakkor kétségkívül pótolhatatlan eszköze a mindennapjainknak. Régen állati szarvakból készítették őket, a feljegyzések pedig a 15. században tesznek említést először hasonló célokra használt eszközökről, azonban nyilvánvaló, hogy már akkor is széleskörben használták, hiszen gyakran a tulajdonosuk nevét is beléjük faragták.

A vasalás egyesek számára öröm, mások számára pedig kötelezettség. Ezt valószínűleg már az őseink is így gondolták. A kínaiak voltak az elsők, akik fémtárgyakat használtak a ruhák vasalására: akkor speciális, parázzsal töltött edényeket simítottak végig az anyagon. Észak-Európában köveket, üvegeket és fadarabokat használtak ugyanerre a célra.

Semmi sem kellemesebb, mint egy jó meleg ágy. Ezt már a XVI. században is tudták, amikor fűtőbetétként melegített köveket vagy téglákat tettek az ágyakba, melyeket előzetesen a kályhában forrósítottak fel. Aztán jöttek a különféle fémeszközök, melyekbe rendszerint forró szenet raktak, és hosszú út vezetett addig, míg megjelentek a ma ismert, elektromos ágymelegítők.

Az útlevelek első említése az időszámításunk előtti 3. századra datálható, az ősi Indiában. Ekkor a felelős tisztviselőknek kéziratokra volt szükségük ahhoz, hogy ki és beléphessenek az országba.

A kenyérsütés titkát már az ókori görögök, egyiptomiak és rómaiak is ismerték. A legrégebbi, Horvátországban felfedezett kemence már több mint 6500 éves. A pékek ekkoriban még megformázott agyagedényeket használtak sütőformaként.

Lakóházak már a Római Birodalom idején is léteztek. Főként a középosztály tagjai laktak ilyenekben, akiknek nem volt annyi pénzük, hogy saját házat vásároljanak a városban. A házakban víz- és csatornarendszer is volt.

Az első modern éttermekhez hasonló létesítmények Kínában jelentek meg az időszámításunk előtti 12. század körül. Akkoriban már léteztek olyan városok, melyek az 1 milliós lakosságot is elérték, ezért anyagilag is jövedelmező volt éttermet nyitni, amit általában a szórakoztató negyed közelében tettek.

A változatos étrend-preferenciák már az ókor óta léteznek. Egyesek a vallás, mások különféle egyéb okok miatt választottak speciális étrendet, voltak, akik például úgy gondolták, hogy az elfogyasztott állatok tulajdonsága beléjük száll.

Már az ókori görög sportolók is speciális étrendet követtek, mert tudták, hogy a siker érdekében nemcsak edzeni kell, hanem helyesen táplálkozni is. Az olimpikonok étlapján ekkoriban nagy mennyiségű hús és kenyér szerepelt.

A gyorséttermek kényelmesek, hiszen csak bemegy az ember, kiválasztja az ételt, és már eheti is, vagy hazaviheti magával. Bármilyen meglepő is azonban, ez sem a mi ötletünk. Már az ókori Rómában is voltak olyan gyorséttermek, melyek arra szakosodtak, hogy az emberek hideg és meleg élelmiszereket vásárolhassanak elvitelre, hogy aztán a saját házukban vagy lakásukban fogyasszák el azokat.