11 példa rá, hogy az ausztrálok mennyire eltérő életet élnek, mint mi

Neem, nem a strandokra gondolunk: az ausztrál emberek mezítláb járnak az utcákon, a szupermarketeken és tulajdonképpen bármilyen üzletben. A fővárosban ugyan ez egy ritkább jelenség, de a vidéki városokban azonnal szemet szúr.

Vannak persze olyan helyek, (pl. éttermek, munkahelyek) ahol kötelező a cipőviselés, de ahol ez nem indokolt, ott sok ausztrál szeret cipő nélkül mutatkozni.

Ha nincs villanyszerelői képesítésünk, akkor nem végezhetünk elektromossággal kapcsolatos munkákat. Persze sok ember ennek ellenére is maga csinálja, de nem árt vigyázni vele, ha ugyanis egy lakáseladáskor például kiderül a jogsértés és a szabálytalan munka, akkor az illetőt akár 40.000 dolláros bírsággal is sújthatják.

Tilos például a villanykapcsoló csere, a konnektorok szétszerelése, az elektromos készülékek javítása, illetve a lámpák cseréje vagy telepítése. Tulajdonképpen egyedül az izzócsere az, ami megengedett. Hasonló korlátozások vannak érvényben a vízszerelésre is.

Az ausztrál lakások esetében szabványnak tekinthető, hogy minden otthonban külön mosókonyha kerül kialakításra. Ez lehet külön szoba, egy beépített szekrény a folyosón, de akár egy fészer is az udvaron. A mosógép mellett a szárítógép is kötelező tartozék az otthonokban.

A megszokottnál nagyobb tető fő feladata a falak védelme a víz és hó ellen, illetve nagy segítségre vannak abban is, hogy az erős napsütés ne közvetlenül az ablakokat érje. Ellenkező esetben nem lehetne megmaradni a házakban, mivel grillsütőként funkcionálnának.

Sok háznál széles verandát alakítanak ki a ház körül, ügyelve arra, hogy ezek is árnyékosak és hűvösek legyenek, még kényelmesebbé téve ezáltal a benti hőmérsékletet.

Szinte minden ablakon kötelező jelleggel rács vagy háló található, hogy megvédje az ottélő embereket a különféle állatoktól és rovaroktól. A külföldiek ezeket látva gyakran arra gondolnak, hogy Ausztráliában a magas bűnözés miatt van szükség erre a védelemre, pedig szó sincs ilyesmiről, a zombiapokalipszisre emlékeztető ajtó és ablakrácsok csak az állatok elleni védelmet szolgálják.

Sok háztulajdonos a kerítésével is hasonlóan szigorú és alapos, ám ez sem a betörők miatt van így elsősorban, hanem mert törvény írja elő, hogy a medencés házaknál milyen biztonságos kerítésre van szükség, a legtöbb otthonban pedig van medence a kertben.

A főbejárat, a hátsóbejárat, és az erkélyajtók is dupla ajtóval vannak felszerelve. Vannak a rendes ajtók, és van egy második fém vagy hálós ajtó, amire szintén a rovarok és állatok elleni védelem miatt van szükség. Amikor a tulajdonos otthon van, a rendes ajtók nyitva vannak, így jobban szellőzik a lakótér.

Az ország túlnyomó részén nincs központi fűtés az otthonokban. Az emberek legtöbbször gázos vagy elektromos fűtőtestekkel fűtenek. Ennek a megoldásnak az egyik nagy hátránya, hogy mindig csak a fűtött szoba válik kellemesen meleggé, ezért sok ausztrál házban nagy, egybefüggő terek vannak, és minél kevesebb szobára van bontva a lakótér.

Az ausztrál otthonokban aligha találkozunk magányosan álló csapokkal, ezeket ugyanis minden esetben szekrényekkel építik be, hogy minél inkább funkcionálisabbak legyenek. Ennek persze árny oldala is van, sokszor ugyanis átnedvesednek és szétrohadnak a szekrények a folyamatos nedvesség hatására.

Ausztráliában a WC higiéniai okokból mindig a fürdőszobán kívül kap helyet. Még a legkisebb belvárosi panel lakások esetén is ügyelnek arra a tervezők, hogy betartsák ezt a fajta igényt. Érdekesség azonban, hogy a WC helyiségében ritkán találkozhatunk csapokkal, a kézmosáshoz így át kell menni a legtöbbször káddal és zuhanyzóval felszerelt fürdőszobába.

Az elmúlt évszázadban Ausztrália éghajlata melegebb volt, mint most, ezért a házakat úgy építették, hogy az embereket a hőtől, ne pedig a hidegtől védje. Azok az emberek, akik ilyen régi építésű házakban élnek, ma már komolyan szenvednek ennek hátrányaitól, az ausztrál tél ugyanis napjainkra meglehetősen csípőssé vált.

Kevés házon találkozni szigeteléssel, ahogy a dupla vagy tripla üvegű ablakok is érthetetlenek számukra. A dolgot tovább nehezíti, hogy a házakat általában fából építették, ezt pedig lehetetlen felfűteni és melegen tartani, a téglaházakkal pedig bár más a helyzet, nyáron azonban ezek valóságos kemenceként funkcionálnak.

Az ausztrál otthonoknál ritkán találkozhatunk pincével vagy padlással. Sok ház homokos talajra épült, ezért ilyen körülmények között pincét készíteni nagyon drága mulatság. Sok épület egyenesen gólyalábakon áll a rendszeres áradások miatt, a pince építése ilyenkor nemcsak drága, de lehetetlen is.

A padlások hiánya főként a helyi törvényeknek köszönhető, a házépítési szabályok szerint ugyanis a házakat csak egy vagy két emeletesre lehet építeni, a két emeletes házak esetében a padlás pedig már harmadik emeletnek számítana, és sértené a törvényt. Az egy emeletes házak esetén pedig a padlás egyszerűen fölösleges, hiszen sokkal jövedelmezőbb akkor már egy második szintet felhúzni rá, mint a padlástérrel kényelmetlenkedni.