20 ember elmesélte, hogyan kerestek munkát, és a történeteikből egy akciódús sorozat is kijönne

Kutatások kimutatták, hogy az 1980-as évek elejétől a 2000-es évek elejéig született emberek nagyobb eséllyel váltanak munkahelyet, mint az idősebb generációk. Felmérések szerint az ezredfordulón születettek 60%-a tervez munkahelyet váltani az elkövetkezendő 2-3 évben, míg 25%-uk ezt 12 hónapon belülre jósolja. A modern emberek tehát egyre gyakrabban váltanak munkahelyet, vagyis a munkakereséssel kapcsolatos őrült történetek száma is meredeken növekszik.

A Liked.hu-nál most 20 olyan állásinterjúval és munkakereséssel kapcsolatos történetet gyűjtöttünk össze, amiket az emberek valószínűleg már sosem lesznek képesek elfelejteni.

• Egy tökéletes munkáért szálltam harcba, és az egyik jelentkező az exbarátom új nője volt, aki szemtelenül elcsábította tőlem a srácot. Kiderült, hogy az önéletrajza sokkal jobb, mint az enyém, de nem estem pánikba. Megnyitottam szépen a közösségi profilját, ahol álnévvel regisztrált, majd megmutattam az interjúztatóknak az összes őrült fotót és kínos bejegyzését, tele helyesírási hibákkal. Végül egyikünket sem vették fel, mégis ez volt a legjobb dolog, ami történt velem az évben! © YelenaG / Pikabu
• Doktori fokozatom volt és a szükséges tapasztalt is megvolt. Úgy éreztem, hogy jól halad az interjú, ezért a végén megkérdeztem, hogy másnap mikorra jöjjek reggel. Ennek az lett az eredménye, hogy nem vettek fel, mivel ahogy az interjúztatók magyarázták: „Nem áll készen arra, hogy keményen dolgozzon, különben miért kérdezné meg, hogy mikorra jöjjön reggel?!”. © Shane Martin / Quora
• Nyár volt, fehér nadrágban indultam el otthonról. Taxit hívtam. A házam elé érkező taxis azonban belehajtott a pocsolyába és lefröcskölt. Veszekedtünk. Elküldtük egymást melegebb éghajlatra, majd bementem átöltözni. Telefonáltam a cégnek, hogy késni fogok az interjúról. Hívtam egy másik taxit. A másik taxisról kiderült, hogy jóban van az előző taxissal, és mivel hallotta, mi történt velem, ezért végig szidott engem az úton. Odaértem. Az interjúztatók nem hitték el, hogy tényleg ezért késtem, de szerencsére készítettem képet az egyik barátomnak, így meg tudtam mutatni nekik, hogy tényleg lefröcsköltek. Nem tartott sokáig az interjú, mivel az egyik vezető nagyon hitt a karmában, és úgy érezték, hogy balszerencsét hoznék a cégnek, ezért nem kaptam meg az állást. Az irodaházból kilépve leintettem az első taxist, aki ugyanaz volt, mint aki korábban lefröcskölt. Legyintettem, és inkább hazasétáltam. Nyilvánvalóan nem az én napom volt. © Tannhauser9 / Pikabu

• Nagyon értelmetlen volt a beszélgetés és nem is kaptam meg az állást, ezért a végén megkérdeztem, hogy ugyan mondják már el, mégis miért hívtak be engem erre a valamire. Az interjúztató elmondta, hogy a főnöknek van egy ismerőse, és ő fogja megkapni az állást, de a formalitások miatt muszáj volt megtartani a rendes állásinterjút. © b778av / Reddit
• Állásinterjúra mentem, 3 teszt várt rám. Az első tesztben bohóc kérdések voltak: „ki leszel 5 év múlva”, „mik a pozitív tulajdonságaid”, stb. A megüresedett állás azonban nem egy Google volt, hogy így teperjek érte, ezért a második teszt előtt felálltam és azt mondtam: „Hadd ne kelljen a tesztekkel szórakoznom. Tudni szeretném, hogy dolgozhatok-e Önöknek vagy sem?” A főnökség nevetett egy jót, majd rábólintottak. A többi ember csak nézett, hogy ez hogy lehetséges, és bevallom őszintén, hogy én is meglepődtem. A lényeg azonban, hogy holnap kezdek. © Maximillian Hill / Quora
• Egyszer az egyik állásinterjún megkérdezték tőlem, hogy „igaz-e, hogy Ön baromi keményen dolgozik?”. Azt válaszoltam: „Igen, baromi keményen dolgozok!”. Végül nem vettek fel arra hivatkozva, hogy káromkodtam, pedig csak megismételtem amit a kérdező mondott. © Julia1982 / Pikabu