Izrael abszolút kitűnik a többi ország közül, ha az egyediség mértékét vesszük alapul: saját nyelvük, vallásuk, történelmük és kultúrájuk van. Az ország még meglehetősen fiatal, de rendkívül autentikus és lenyűgöző tanulmányozni.
Most 10 olyan dolgot szeretnék nektek bemutatni, amik bár Izraelben rendkívül gyakoriak, a világ többi országában élő emberek számára általában nagy meglepetést okoz.
10. Újjáéledt nyelv
Talán a modern Izrael állam történetéhez kapcsolódó legizgalmasabb kulturális jelenség a héber nyelv (vagy ahogy nevezik, az ivrit) újjászületése (vagy revitalizációja), amely ma az ország lakosságának nagy része által beszélt nyelv. A 20. század elejére az ókori héber nyelv, amely önálló nyelvként még az i.e. 2. évezredben alakult ki, teljesen kikerült a mindennapi használatból. Csak a zsidó irodalomban, elsősorban a vallási szertartások és szent szövegek nyelveként maradt fenn.
A nyelv „hétköznapi szinten” történő újjászületése egy sor lelkes embernek köszönhető, akik közül kiemelkedik a „modern héber atyja”, Eliezer Ben-Yehuda. A végzettsége szerint orvos Ben-Yehuda az életét a héber nyelv beszélt nyelvként való újjáélesztésének szentelte. Ő alapította az első héber nyelvű hetilapokat, megalakította a nyelvbizottságot és több nyelviskolát is, és ami a legfontosabb, csak héberül nevelte és tanította fiát, Itamart, aki 1882-ben született, és az első anyanyelvi szinten beszélő emberek egyike lett.
Azokban az évszázadokban, amíg a hébert nem használták a mindennapi beszédben, számos új felfedezés történt, és rengeteg új szó jelent meg, amelyeknek nem volt megfelelőjük az ókori zsidó nyelvben. Ezeket a szavakat ki kellett találni, vagy analógiákat kellett találni a Szentírás szövegében. Például a „chašmal” szó, ami héberül „villanyt” jelent, Ben-Yehudától származik, aki a Tórában az isteni fény vagy a szent villám leírását vette alapul. Számos ilyen példa létezik.
Több mint száz év elteltével bizton kijelenthető, hogy a héber nyelv revitalizációs projektje teljes mértékben sikeres volt: a nyelv több generáció számára anyanyelvvé vált, ma már él és fejlődik, mint a világ bármely más nyelve, csak a zsidók nyelve mintha 18 évszázados „téliálmot” aludt volna.
9. A kóser konyha
A következő izraeli sajátosság, amit szinte lehetetlen nem észrevenni az országban tartózkodva, a kóser élelmiszerboltok és éttermek elterjedtsége. Maga a „kóser” szó és a zsidók kóser étkezési szabályai sokak számára ismertek, de mégis javaslom, hogy merüljünk el egy kicsit a terminológiában. A „kóser” szó a „kásrut” fogalmából ered, amely a Tórában foglalt több mint 600 előírásból álló szabálygyűjtemény. Ezek közül mintegy 50 az ételekre vonatkozik, és meghatározza, hogy mi minősül kóser élelmiszernek. Röviden: a kóser azt jelenti, hogy a termék a szabályoknak megfelelő, természetes, adalékanyag-mentes.
Az egyik legismertebb szabály a hús- és tejtermékek keverésének tilalma. Ezenkívül a kóser szabályok tiltják a sertéshúst és számos más hústípust, a tenger gyümölcseit, az állati zsiradékokat és más, általában mesterséges eredetű összetevőket.
Izraelben még a McDonald’s is kóser: a több mint 200 étterem körülbelül negyede. Bár állítólag ott is lehet például sajtot kérni a sajtburgerhez a vendég külön kérésére. Természetesen a kóser McDonald’sok szombaton nem tartanak nyitva (erről később). De a „kóser” szó fogalma messze túlmutat az élelmiszeriparon, nálunk pedig gyakran szlengben használják a „helyes”, „jó” szinonimájaként. Izraelben például széles körben használnak kóser ragasztót a postai bélyegekhez. Kósernek minősülhetnek továbbá azok a mobiltelefonok is, amelyekből minden egyéb funkciót eltávolítottak a hanghívás kivételével. Még a ruházat és a textília is lehet kóser.
U.I.: Egy pohár bort meginni? Az is lehet teljesen kóser, feltéve, hogy zsidók készítették.
8. A katonaság az utcán
Mielőtt rátérnénk a következő pont ismertetésére, célszerű utalni az izraeli törvényekre, amelyek szerint minden, az ország területén állandó jelleggel tartózkodó állampolgár a 18. életévének betöltése után besorozásra kötelezett az IDF-be (Izraeli Védelmi Erők). A legfontosabb különbség a világ legtöbb más hadseregétől azonban az, hogy Izraelben a nők is hadkötelesek. Igen, sokan közülük halasztást vagy teljes felmentést kapnak a hadseregből, és a szolgálati idejük hat hónappal rövidebb, mint a férfiaké – 24 hónap, szemben a 30 hónappal. De ennek ellenére még mindig vannak olyan katonai egységek az országban, amelyekben túlnyomórészt nők szolgálnak.
Az izraeli hadsereg egyik furcsa jellemzője, amelyre fel szerettem volna felhívni a figyelmet, a fegyveres katonák jelentős száma a városok utcáin, különösen hétvégén. Ez azzal magyarázható, hogy a sorkatonákat általában pénteken és szombaton, azaz hétvégén küldik haza. Érdekes módon a katonák hazamehetnek a fegyverükkel, amitől szinte egy pillanatra sem válnak meg, mert az elvesztését katonai börtönnel büntetik. Izraelben tehát szinte lehetetlen sorkatonákat fegyver nélkül látni. Maguk az izraeliek már régóta hozzászoktak ehhez, főleg, hogy a hadsereg tekintélye a társadalomban rendkívül magas, de turistaként vegyes érzéseid vannak: úgy tűnik, hogy ez a biztonságod érdekében történik, de valamiért mégis nagyobb biztonságban érzed magad, ha nem látsz magad körül fegyveres embereket.
7. Bombamenedékek
A következő izraeli sajátosság is az országgal szomszédos államokkal való nehéz kapcsolatokból ered. Rögtön leszögezem, hogy nem szeretnék belemenni az arab-izraeli konfliktus történetébe, keresni a bűnösöket és az áldozatokat. Mi most csak a mindennapi sajátosságokra összpontosítunk, amelyek közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a hétköznapi izraeliek életét. Az egyik ilyen egyértelműen az új épületekben kötelezően kialakított „biztonsági szoba” (héberül: Merhav Mugan, azaz védett tér) az izraeli jogszabályoknak megfelelően.
A közösségi bombamenedékek már régóta elengedhetetlenek az izraeli lakónegyedek tervezésekor, de ezek gyakran távolabb helyezkednek el a lakásoktól, és néha egyszerűen nincsen idő odafutni. A Merhav Mugan viszont a lakóhelyhez való közelsége miatt gyorsabb menedéket nyújt az embereknek. A 20-30 cm vastag vasbeton falai, padlói és mennyezete, a hermetikus acélajtók és ablakok ellenállnak a robbanásoknak és a repeszeknek, valamint védelmet nyújtanak a vegyi és biológiai fegyverek ellen is.
6. Sabbat
A zsidó vallásban a szombatot a hét hetedik napjának tartják, és különleges jelentőséggel bír, hiszen ezen a napon a Tórában foglalt parancsolat szerint a zsidóknak tartózkodniuk kell a munkától. A munka fogalma meglehetősen tág. Ismert tény például, hogy a liftben lévő gomb megnyomása is munkának minősül, ezért sok épületben a liftek ilyenkor „sabbat üzemmódba” kapcsolnak, és minden emeleten megállnak, az ajtók pedig hívás nélkül is kinyílnak. A 21. emeletre kell menned? Legyél türelmes! Szombaton sokféle közlekedési eszköz nem működik, zárva vannak az éttermek, ahol zsidók dolgoznak. A gépkocsi használata szintén tilos szombaton. Ennek a jelenségnek a következményei néha meglehetősen érdekesek. Például a sabbatot betartó emberek olcsóbb autóbiztosítást köthetnek, ami nem fedezi a szombatokat.
Aludni, enni, olvasni, sétálni és imádkozni – ezek a hívő izraeliek főbb elfoglaltságai szombaton. És hadd várjon a világ! Összességében, ha turista vagy Izraelben, a sabbatnak nem kell komolyan befolyásolnia a mindennapokat, hiszen mindig akadnak olyanok, akik távol állnak az ilyen vallási dogmáktól. A tömegközlekedés, a taxik, a szállodák, a kávézók és éttermek többsége valószínűleg a szokásos módon fog működni, hiszen ott arabok, vagy bármilyen más nemzetiségű is dolgozhat. Ráadásul a zsidók körében sem mindenütt magas a vallásosság mértéke. Csak az ortodoxok esnek túlzásokba, például előre felvágott WC-papírt vesznek [természetesen azért, hogy ne kelljen szombaton maguknak letépni a papírt]. De róluk bővebben a következő pontban.
5. Ortodoxok
Ez a következő izraeli sajátosság meglehetősen gyorsan feltűnik, ha az ember meglátogatja az ország nagyobb városait, elsősorban természetesen Jeruzsálemet. Ez a város ugyanis a nagy számú ultraortodox zsidó vallási közösség képviselője, akikkel az izraeli városok utcáin jóval gyakrabban lehet találkozni, mint a fegyveres katonákkal. Az ortodox zsidók, vagyis a haredimek a becslések szerint Izrael lakosság 12-20%-át teszik ki, és az arányuk lassan, de biztosan növekszik. Elsősorban annak köszönhetően, hogy a legtöbb ortodox család sokgyermekes, átlagosan 7-8 gyermekkel. A leg”ortodoxabb” város az országban természetesen Jeruzsálem, ahol a haredimek aránya majdnem eléri az 50%-ot.
Az ortodoxok társadalmi csoportja viszonylag zárt, így az Izraelbe látogató turistának aligha kell velük bármilyen ügyben is interakcióba lépnie. De a férfiak, akik régimódi fekete kabátot és kalapot viselnek (ünnepeken pedig szőrös strajmlach sapkát), és még táncoló körbe is gyűlnek, nagyon szokatlanul néznek ki. A turisták számára ők Izrael egyik fő ismertetőjegyének számítanak.
Ugyanakkor az izraeli társadalomban egyre élesebben érezhető a nagy számú haredim jelenléte. Míg néhány évtizeddel ezelőtt még elsősorban zárt közösségekben éltek egyes városok bizonyos részein, ma már szinte egyenletesen szétszóródtak az egész országban. A boltok, éttermek és más infrastruktúrák is fokozatosan alkalmazkodnak az igényeikhez. Egy üzlet például lehet, hogy múlt héten még nyitva volt szombaton, ma meg már nem – ki tudja, miért. És nem minden állampolgár fogadja ezt megértéssel és elfogadással. Ezenkívül az ortodoxok gyakran nem dolgoznak és nem teljesítenek katonai szolgálatot, azaz nem szocializálódnak teljes mértékben a modern társadalomban, sőt az életmódjukat ráerőltetik a környezetükre is. Visszatérve a növekvő arányukhoz az izraeli társadalomban, nem zárható ki, hogy a jövőben a társadalom, sőt az állam egésze is átalakulás elé néz emiatt.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
