HIRDETÉS BEZÁRÁS
Interneten talált dolgok

16 alkalom, amikor az apró füllentésekből hatalmas hazugságok kerekedtek

    „Mindenki hazudik” – mondta Dr. House, és valljuk be, ez így is van. Nincs olyan ember a Földön, aki ne próbált volna már meg apró füllentések segítségével megmenekülni a bajtól vagy éppen előnyös helyzetbe kerülni. Annál rosszabb tud lenni azonban, amikor a dolgok kiszámíthatatlan alakulása miatt tulajdonképpen belekényszerítenek bennünket ezekbe a füllentésekbe, mígnem az apró, jelentéktelennek tűnő lódításokból orbitális hazugságok nem keverednek. Cikkünk hőseivel is ez történt.

    HIRDETÉS

    Sárkányok

    • A Discovery Channel nagyszerű dokumentumfilmet készített a sárkányokról, ami bemutatta a természetüket és azt, hogy milyen lenne a testük működése – már persze, ha léteznének. Annyira tetszett az egész, hogy videóra is vettem, majd anyum szólt, hogy mutassam meg a nagymamámnak is a filmet. Tudni kell, hogy a nagyim az Alzheimer-kór korai szakaszában szenvedett már akkor is, úgyhogy félóra filmezés után, amikor benyitottam hozzá, tágra nyílt szemekkel rám nézett és azt mondta: „Istenem, egész életemben azt hittem, hogy csak mítoszok! Ez fantasztikus!”. Azóta sem lehet észérvekkel elmagyarázni neki, hogy nincsenek sárkányok. @prettywannapancake
    • Én is láttam gyerekkoromban ezt a dokumentum filmet, és engem is teljesen elvarázsolt. Másnap az iskolában nem győztem mesélni az osztálytársaimnak, hogy milyen fantasztikusak is a sárkányok, mire a tanár félrehívott, és közölte, hogy sárkányok nem léteznek. Mondanom sem kell, hogy az egész hátralevő napot sírással töltöttem, melyben annyi volt a pozitívum, hogy extra gyümölcsöt és kekszet kaptam uzsonnára. Ennyit érne egy gyermek álmának az összetörése?! Egy ajándék almát és egy krémmel töltött kekszet? @AQueenofFerelden
    • Volt egy srác, akivel főiskolás koromban együtt dolgoztunk egy népszerű gyorsétteremláncnál. Egyik hétvégén hajnalig buliztunk, melynek az lett az eredménye, hogy a srác elaludt reggel, pedig neki kellett volna kinyitnia az éttermet. Mikor felébredt, már jó két órája nyitva kellett volna lennie az étteremnek, a telefonján pedig közel 100 nem fogadott hívás volt a főnöktől és a többi kollégától. Mivel tudta, hogy nem veszítheti el az állást, mert akkor az egész főiskolai tanulmányai füstbe mennek, ezért hazugságot eszelt ki: azt mondta, hogy súlyos autóbalesetet szenvedett és ezért nem lehetett őt elérni egész reggel. Ez ideiglenesen persze megoldotta a problémát, de egy súlyos autóbaleset nyomai nem tűnnek el nyomtalanul másnapra, úgyhogy a srác egy kalapáccsal szétverte a kocsiját, és megkérte az orvostanhallgató iskolatársunkat, hogy gipszelje be az egyik kezét, mintha eltört volna. A srác 4 héten át kamu-gipszel a kezén járt be dolgozni, de megúszta az egészet és végül sikeresen lediplomázott. Ez a srác egy kib*đzott legenda! @FreeRangeAlien

    HIRDETÉS
    HIRDETÉS
    HIRDETÉS

    Marley and Jennifer Aniston

    • Nővérként dolgozom és egy évvel ezelőtt egy hosszú, túlórából-túlórába menetelős hetem volt, amikor is véletlenül úgy hivatkoztam a kutyámra: azt mondtam, hogy sietek haza a kislányomhoz. Rögtön utána persze leesett, hogy ez hülyén jött ki, de rájöttem, hogy még hülyébb lenne, ha közölném, hogy nincs is kislányom, csak a kutyámhoz sietek haza, úgyhogy elengedtem a dolgot. Ez persze beláthatatlan következményekkel jár, ugyanis a kollégáim minden karácsonykor, húsvétkor, iskolakezdéskor, stb-stb. érdeklődnek, hogy miújság a kislányommal, én pedig ilyenkor mindig csak csendben ülök és bólogatok, elkerülve minden további kérdést a nem létező lányomat illetően. @rays0fsunshine
    • Reggelente munkába menet sokszor beszélgetek egy sráccal a buszon, aki valamilyen oknál fogva Mike-nak kezdett el hívni. Persze nem ez a valódi nevem, de nem gondoltam volna, hogy bármi baj lehet belőle, úgyhogy inkább nem szóltam neki, elkerülve ezzel a kellemetlen helyzetet. Ennek immár 18 hónapja, és azóta se mondtam el a srácnak, pedig még mindig napi szinten beszélgetünk. Azóta persze már odáig fajult a sztori, hogy a lányomat is figyelmeztetnem kellett, hogy amikor velem jön reggel a buszon, akkor ne lepődjön meg, ha nem a valódi nevemen hívnak az emberek. A lányom hatalmasat nevetett, szerinte ugyanis zseniális, hogy hétfőtől-péntekig minden reggel 40 perc erejéig én tulajdonképpen Mike vagyok. @tekst-tv666
    • Néhány évvel ezelőtt két diákom úgy döntött, hogy nem jön be az iskolába. Az egyikük otthon maradt „betegen” a másik pedig elment meglátogatni őt. Az volt a terv, hogy egész nap videojátékoznak majd anélkül, hogy a közben dolgozó szüleik erről tudomást szereznének. Nekünk azonban az iskolai protokoll szerint minden szülőt értesítenünk kell, akinek a gyereke nem jött be az iskolába, hogy tudjuk beteg-e a gyermek vagy esetleg útban az iskolába történhetett vele valami. Amikor felhívtuk annak a srácnak az anyját, aki elvileg „elindult az iskolába”, az édesanya olyan pánikrohamot kapott, hogy azonnal felhívta a rendőrséget. Kiderült, hogy a srác a buszmegálló mögötti bokorban rejtőzve várta meg, amíg az édesanyja elmegy otthonról, hogy aztán nyugodtan át tudjon lopózni a barátjához. A rendőrök végül megtalálták a két videojátékozó srácot a házban, de a szülők nem voltak elragadtatva a történtektől. @rebstarr

    HIRDETÉS
    HIRDETÉS
    HIRDETÉS

    Motorosok Amerika

    • A bátyámnak minden nap fizetnie kellett volna egy taxit, hogy a kishúgunkat hazavigye iskola után. (7 éven keresztül) A bátyám ahelyett, hogy a húgunk taxiztatására költötte volna a szüleinktől kapott pénzt, motorkerékpárt kölcsönzött és minden nap azzal vitte haza a 10 éves kislányt az iskolából. A szüleink 20 éven keresztül nem jöttek rá erre a trükkre, míg végül a bátyám el nem árulta azt önszántából az édesanyánknak. Okosan tette, ugyanis telefonon keresztül mesélte el neki a sztorit, amikor épp három ország választotta el kettőjüket. @runasaur
    • A pasim (azóta férjem) azt mondta, hogy főiskolára járt, de végül sosem diplomázott le. 10 évbe tellett, hogy rájöjjek: ez az egész csak egy hazugság volt, amit azért dobott be, hogy lenyűgözzön az első randinkon. 10 év után sem tőle tudtam meg persze, hanem az édesanyja röhögött ki, amikor valahogy szóba került a „főiskolás fia”, akiről mint kiderült, a középiskolát is alig tudta elvégezni. @my_Favorite_post
    • A lány, akivel két évet töltöttem egy kolesz szobában meggyanúsított, hogy mindig ellopom a joghurtját a hűtőből. Mondtam neki, hogy ez badarság, mivel tejallergiás vagyok, aminek az lett az eredménye, hogy soha többet nem ehettem-ihattam semmilyen tejterméket a lány előtt. A születésnapomra is tejmentes tortát készített nekem – olyan bűntudattal még soha nem ettem tortát, mint akkor. Egyébként igen, én voltam az, aki mindig megette a joghurtjait. @_deen_

      A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK

Mi a reakciód?

14 hozzászólás
Tipp: a felhasználók képet is csatolhatnak a hozzászólásaikhoz!
  • Szia, guest
  • Nagyon sokat hazudtam anyukámnak. Mivel még 19 évesen sem akart elegedni a barátaimmal sehova. Sok sírás, veszekedés után megtanultam hazudni, hogy elkerüljem a vitákat. Persze volt hogy le buktam, akkor sok mindent a fejéhez vágtam - de lepergett róla. Aztán megismertem a férjem, aki mindig őszinte és nyílt volt. Olyan jó volt nem hazudni. Gyerekeimnél nagyon vigyáztam, hogy ne kelljen hazudniuk, ne legyek olyan mint anyukám. Sokszor meg kaptam anyukámtól, hogy túl sok mindent megengedek a gyerekeimnek, de én csak hagytam hogy fokozatosan felnőjenek és önnálóan hozzanak meg döntéseket. Ma már van egy unokám és jön a következő - ahogy látom, jól csináltam és persze követtem el hinbákat is, de be tudtam ismerni a tévedésem is. Anyukám meg mai napig is próbálkozik irányítani de már rég nem tud. Meg így is előfordul, hogy hazudok neki mert már fáradt vagyok a fölöslegesvitákhoz 
  • Én egyszer azt hazudtam édesanyámnak, hogy az iskolában fociztam a fiúkkal (lány vagyok, és utálom a focit), és kapusként 5 gólt berúgtam. És egyet sem engedtem be. Nagyon lelkiismeret-furdalásom volt tőle, mert ezt csak azért mondtam, hogy többnek gondoljon, mint ami vagyok.
  • Az egyik osztálytársam az osztályprogram ( musical a Vígszínházban ) előtti este felhívott hogy az előbb hányt és ha az anyja megtudja akkor nem fogja holnap elengedni, de olyan nincs, hogy ő nem látja a Pál utcai fiúk musicalt élőben, mert életcélja volt, hogy élőben lássa Ember Márkot . Én próbáltam vigasztalni, de hát ilyenkor mit lehet tenni ? Annál inkább meglepődtem, amikor másnap reggel felbukkant, hogy teljesen jól van . Hát ... 20 perces buszutunk volt, a végére tiszta zöld lett a feje . Mikor odaértünk egy bokorba hányt . De akkor se akart hazamenni . Hősiesen végigülte az előadást, sikongatott, teli torokból énekelt, megtett mindent amit egy 15 éves lány Ember Márk és Vecsei H. Miklós látványára tenne . A hazafelé vezető buszút ... 2 percbe telt, és telibe hányta a padlót . És utána 2 hétig nem volt iskolában, mert folyton hányt . Egy kis hazugság, hogy megnézhesse álmai musicaljét, aztán 4 TZről lemarad ...
    • Ti láttátok Hasit !?!?!?! Úristeeeeeeeeen !!!!! Imádom azt a musicalt ! Nem láttam, de imádom, mert hát ... Vecsei, Ember,  Wunderlich, Józan ... aaaaa
      • Egyetértek . Teljes mértékben egyetértek. Imádom őket . Főleg Vecseit . <3<3<3
      • Jó, de mondjuk Hasit ki nem imádja ? Annyira zabálnivalóan cuki
      • Egyetértek . És akkor felbukkanna valaki aki nem ismeri őket .*vasvillás támadás hangjai*
  • 2,760
    Beszélgetésindító
    "A történet morális tanulsága: soha ne vegyél ajándék gyűrűt egy lánynak, hacsak nem tervezed feleségül venni." Most ezt komolyan "erkölcsi tanulságként" kell elkönyvelni?! Szerintem ez alap. Kéne, hogy legyen. 

IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE,

hogy elküldhessük neked a legjobb cikkeinket

*heti egy e-mailt fogunk küldeni

Még több Liked.hu

Továbbiak betöltése Betöltés...Nincs több bejegyzés.