Valójában a Hollandia által történelme során a tudomány és kultúra, a művészet és a sport területén elért különféle eredmények és kiemelkedő teljesítmények listája rendkívül széles, és önmagukban is megérdemelnének egy vagy akár több teljes cikket.
Mai írásunkban azonban a holland valóság külső, egy átlagos turistaút során szabad szemmel is észrevehető, rendkívül érdekes és olykor szokatlan megnyilvánulásaira összpontosítunk.
1. Csatornák
Tehát, talán a tipikus holland táj legfőbb és leggyakrabban előforduló részlete a számtalan mesterséges csatorna, amelyek pókhálóként borítják be az egész országot, különösen annak északi részét. Hatalmas mennyiségű csatorna jellemző mind a fővárosra, Amszterdamra és az ország más nagyvárosaira, mind pedig vidéki területeire. A csatornák, átfolyók, gátak, duzzasztók és hidak Hollandiában szó szerint mindenütt megtalálhatók, de ez korántsem volt mindig így.
Ennek az észak-európai országnak a területe ma is meglehetősen kicsi, néhány évszázaddal ezelőtt pedig még kisebb volt. Hollandia egész történelme az állandó árvizekkel és a tengerszint emelkedésével vívott végtelen küzdelem története, és az új földeket nem fegyveres ellenfelektől kellett meghódítaniuk és megvédeniük a hollandoknak (bár ez sem maradt el), hanem az Északi-tengertől.
Ma az ország területének közel fele a tengerszint alatt fekszik, és csak Hollandia déli részén emelkedik a terep 30 méterre vagy annál magasabbra. A holland csatorna- és gátrendszer egyetlen hatalmas vízelvezető rendszert alkot: mindegyiket eredetileg a felesleges víz elvezetésére és annak szintjének további szabályozására, valamint a városokon belüli és kívüli közlekedési infrastruktúra és kommunikáció javítására hozták létre.
A csatornák már régóta nemcsak a holland környezet állandó részévé váltak, hanem egyfajta kulturális sajátossággá is: számos híres holland festő vásznán megjelennek, Rembrandttól Van Goghig, sőt a korcsolyát is (jelenlegi formájában) a XIII. században Hollandiában találták fel a befagyott csatornákon való közlekedésre. Manapság pedig a figyelmetlen hollandoknak inkább a kerékpárjaikat kell kihalászniuk a csatornákból.
2. Kerékpárok
Ha már a kerékpároknál tartunk: pontosan ezek váltak a legnépszerűbb közlekedési eszközzé ebben az észak-európai országban. Pontosabban fogalmazva, Hollandia először az 1910-es évek elején vált Európa „legkerékpárosabb” országává, az ország első kerékpárútja pedig egészen 1885-re datálódik. Igen, természetesen a XX. század folyamán a kerékpár mint közlekedési eszköz Hollandiában megélt hullámhegyeket és -völgyeket. Utóbbiak például a második világháborúval vagy az 1960-as évek megnövekedett motorizációjával függtek össze. Azonban napjainkra a kerékpárok népszerűsége soha nem látott magasságokban van. Elég annyit mondani, hogy ezekből a kétkerekű közlekedési eszközökből több van az országban, mint lakosból: 17 millió hollandra 22 millió kerékpár jut. Pontosan ezek teszik ki az országos utazások több mint negyedét, beleértve a városok közöttieket is, Amszterdamban például a közlekedési utak 38%-át kerékpárral teszik meg. Vannak azonban kisebb városok is, ahol ez az arány még magasabb.
Szinte minden modern, valamilyen módon a kerékpárhasználattal kapcsolatos rekord Hollandiához fűződik. Például az itteni kerékpártárolók száma és mérete tekintetében. A kerékpár itt nem luxus, sőt nem is annyira közlekedési eszköz, mint inkább életforma. Minden holland kerékpárral közlekedik, kicsiktől nagyokig, legfeljebb a még egészen kicsi utasok azok, akik általában kocsikban ülnek, amíg szüleik tekerik a pedálokat. Bármilyen időjárásban tekernek, hidegben és esőben is. Tekernek városban és városon kívül is, amit elősegít a viszonylag kis terület és az abszolút sík táj. Kerékpáron egyforma valószínűséggel láthatsz sportruhás tinédzsert és megfelelően öltözött irodai dolgozót (vagy dolgozónőt). Turistaként pedig nem szabad elfelejteni, hogy a kerékpárosoknak itt szinte mindenhol és mindig hallgatólagos elsőbbségük van. Hollandiában nemcsak az autóút átlépésekor érdemes körülnézni, hanem bármely más helyen is, ahol kerékpáros bukkanhat fel. Más szóval, mindenhol.
3. Malmok és szélkerekek
A lista következő pontja egy másik hagyományos holland tájképi elem, amely váratlanul modern megtestesülést nyert. A szélmalmokról van szó, amelyek száma az ország egész területén a egy időben elérte a tízezret, de napjainkban is meghaladja az 1200-at, ami lakosságarányosan mindenképpen sokkal több, mint bármely más országban. A különböző időkben és Hollandia különböző régióiban a szélmalmokat különféle funkciókra használták. Fő típusaik itt a következők: poldermalmok, a polderek (mélyen fekvő tengerparti területek) víztelenítésére és a csatornák feltöltésére, gabona feldolgozására és fűszerek őrlésére, fa fűrészelésére és elektromos áram termelésére. A csatornákkal együtt éppen a malmok váltak régóta Hollandia városi és vidéki környezetének egyik legismertebb elemévé, és azok is maradtak a mai napig.
De a fejlődés nem áll meg, és az elmúlt évtizedekben Hollandiában a hagyományos szélmalmokat felváltották a szélerőművek. Számuk már meghaladta a 3000-et és tovább növekszik, ráadásul minden ötödik szélerőmű a tenger közepén, a parttól néhány kilométerre található. 2024-es adatok szerint a szélerőművek az ország villamosenergia-szükségletének közel 20%-át fedezték, 2050-re pedig Hollandia teljes egészében megújuló energiaforrásokra kíván átállni. Ma ezek a tervek túlságosan optimistának tűnnek, de ki tudja, hiszen az északi szelek Hollandiában már évszázadok óta mozgatják a lapátokat, és eddig még sosem hagyták őket cserben.
4. Műanyag-újrahasznosítás
Általánosságban véve minden, ami a „zöld” energiával, a hulladékcsökkentéssel és -ártalmatlanítással, valamint mindennek az újrahasznosításával kapcsolatos, ami csak újrahasznosítható, Hollandiában az elmúlt években valamilyen teljesen hihetetlen és olykor nehezen megmagyarázható fejlődésen ment keresztül. És ebben az esetben nem is a szélerőmű-parkokról vagy a nagyszabású ipari vállalkozásokról van szó, hanem ennek a megközelítésnek a mindennapi életben való megnyilvánulásairól.
Így Hollandia például az európai országok közül az elsők között vezette be azt a rendszert, amely kötelezővé teszi a palackvisszaváltó automaták telepítését. Egy ilyen automatában a kis műanyag palackokért akár 15 eurócentet is kaphatsz. Az egész ország előszeretettel használja ezeket az automatákat, és meg kell hagyni, hogy ilyet látni Európa egyik legmagasabb fizetésű országában igazán váratlan, bár talán a magas fizetések oka részben éppen az ilyesfajta takarékosságban rejlik.
5. Kampók a házakon
A következő, Hollandia városi építészetével kapcsolatos sajátosság szervesen következik az előzőkből. Tehát az ország területe meglehetősen kicsi, ráadásul nagyrészt mocsaras, a föld gyakran feltöltött, és még a kis telkek is régóta sok pénzbe kerültek. Ezenkívül az országban már a XVII. században bevezették az ablakadót: minél több ablaka volt egy háznak, annál nagyobb volt az adó. Mindeközben Hollandiában a családok meglehetősen népesek voltak. Így hát a helyi lakosok hozzászoktak ahhoz, hogy keskeny, de ugyanakkor magas házakat építsenek kis földterületeken. A homlokzat szélessége alapján itt még egy-egy család jólétét is meg tudták határozni. De ez a nem szokványos építészeti megközelítés viszont nem szokványos megoldásokat igényelt a lakóépületek belső terének kialakításához.
Aki járt Hollandiában, és különösen Amszterdamban, biztosan észrevette, hogy sok ház teteje alatt gerendák vannak elhelyezve, amelyekbe kampókat szereltek. Céljuk tisztán gyakorlati: a kampókra a bútorok felső emeletekre történő felhúzásához van szükség, mivel a keskeny lépcsőkön egyszerűen lehetetlen felvinni azokat. Ez az egyszerű mechanizmus már évszázadok óta szolgálja a hollandokat, ráadásul ilyen kampókat láthatsz a középkori épületeken és az új építésű házakon egyaránt. Igaz, ma már ez inkább tisztelgés a hagyományok előtt, hiszen az országban ma már vannak speciális szolgálatok, amelyek emelvényeken emelik fel a terheket a felső emeletekre, bár néhány holland a mai napig inkább a régi módszerrel teszi ezt.
6. Modern építészet
Hollandiában azonban korántsem csak a történelmi építészet egyedi. A XX. század elejétől napjainkig éppen ez az észak-európai ország az építészeti divat egyik fő irányítója. Így már a XX. század első harmadában is éppen Hollandiában jött létre az expresszionizmus egy markáns építészeti stílusa, az Amszterdami Iskola. Évekkel később itt történt áttörés a modernista és posztmodern építészet területén, Rotterdam pedig, az ország második legnépesebb városa, amelyet a második világháború éveiben szinte teljesen elpusztítottak, a háború utáni években a modern építészet egyik fő kirakatává vált. Az 1980-as évektől kezdve pedig Hollandiában számos építészeti iroda jelent meg, amelyek innovatív projekteket fejlesztenek nemcsak saját országukban, hanem világszerte is.
7. Könnyű drogok legalizálása
Igen, legyünk őszinték, Hollandiáról beszélve mégiscsak helytelen lenne megkerülni az országgal kapcsolatos fő sztereotípiákat. És ezek közül az egyik kétségtelenül az, hogy ebben az országban legalizáltak számos, nálunk tiltott szert. Úgy gondolom, mindenki további magyarázat nélkül is érti, hogy pontosan milyen, főként „növényi eredetű” szerekről van szó. Nos, aki járt Hollandiában, az bizonyára tudja, hogy az ország egyik fő vizuális szimbóluma a tulipánok és a fából készült klumpák mellett a kannabiszlevél. Képeit főként az úgynevezett coffeeshopok mellett láthatod, amelyek engedéllyel rendelkeznek a kannabisz és az abból készült termékek nyilvános értékesítésére. Az első coffeeshop Hollandiában még 1975-ben nyílt meg, bár e terület jogszabályi enyhítései még igazából 1928-ra datálódnak, amikor az országban elfogadták az úgynevezett Ópiumtörvényt, amely meghatározza a kábítószerekkel való munkavégzés szabályait és a kapcsolódó jogsértésekért való felelősséget.
Tehát ne gondold, hogy Hollandiában abszolút minden megengedett, mindenkinek, bármikor, bárhol és bármilyen mennyiségben. Lényegében csak a kannabiszból készült termékek (valamint néhány nyugtatófajta) legálisak az országban, míg minden más ilyen jellegű anyag szigorúan tilos, és bármilyen velük kapcsolatos műveletet törvény büntet. Arra a kérdésre, hogy a kannabiszfogyasztás vezet-e valami súlyosabb szer használatához, homlokegyenest ellenkező válaszok léteznek. De így vagy úgy, Hollandiában ez a két terület szigorúan el van választva egymástól, és míg az egyikre nyilvánvaló jogszabályi enyhítések vonatkoznak, addig a másik kriminalizált, és az azon belüli bármilyen cselekményt szigorúan büntetik. Azonban a helyi coffeeshopokat meglátogató több ezer turista megtette a magáét: sokan az országot szinte igazi drogtanyaként tartják számon. Pedig Hollandiát a drogfüggők országának tartani ugyanolyan abszurd, mintha azt állítanánk, hogy Magyarországon kivétel nélkül mindenki pálinkát iszik.
8. Piros lámpás negyedek
A fentiek teljes mértékben vonatkoznak a prostitúció kérdéseire és e terület Hollandiában történő legalizálására is. Az országban évtizedek, sőt évszázadok óta folyik a jogalkotási munka e jelenség körül, de a történelem fordulópontjainak 1988-at és 2000-et nevezhetjük, amikor a holland kormány először ismerte el a prostitúciót szakmaként, majd engedélyezte a bordélyházak megnyitását az úgynevezett piroslámpás negyedekben. Maga a kifejezés egyébként az USA-ból származik: állítólag Amerikában az ilyen intézményekbe gyakran jártak vasutasok, akik esténként piros lámpásokkal világították meg maguknak az utat.
Hollandiában pedig ezek a negyedek különös hírnévre tettek szert, bár ismétlem, a prostitúció számos országban legalizált, Németországtól és Törökországtól kezdve Peruig és Bangladesig. Persze mindenki mindent ért: az ilyen tevékenység betiltása egy adott országban korántsem jelenti annak hiányát, ahogy a legalizálás sem jelenti az általános erkölcsi hanyatlást és a társadalom szétesését. Hollandia ebben a kérdésben korántsem kivétel világviszonylatban, sőt inkább ellenkezőleg, de úgy alakult, hogy történetesen pont ezt az országot hozzák összefüggésbe elsősorban minden tiltott dologgal.
9. Utcai piszoárok
Nos, és hogy befejezzük a mindenféle holland bűnök és vétkek témáját, érdemes megemlíteni még egy helyi sajátosságot, nevezetesen az utcai piszoárok nagy számát, amelyekkel az ország minden nagyobb városában találkozhatsz. Ez a találmány sem holland: először a nyilvános piszoárok még az 1830-as években jelentek meg Franciaországban, egy idő után „átvándoroltak” Nagy-Britanniába, és csak az 1850-es évek végén jutottak el Hollandiába. De éppen itt terjedtek el talán a legszélesebb körben egész Európában: sok országban a piszoárok már régen átadták helyüket a teljes értékű WC-fülkéknek, de Hollandiában továbbra is sok forgalmas helyen állnak, különösen a csatornák partján, amelyek vizével tisztítják őket.
Amszterdamban még sajátos, „csavart” formájú piszoárok is vannak: spirális szerkezetek, felül perforáltak és „medencemagasságban” zártak, amelyek belsejében homorú kőlapok találhatók, amelyek éppen azt a funkciót töltik be. Mellesleg, az utóbbi években a nyilvános piszoárok száma csökken, és sokat közülük fülkékre cserélnek, de korántsem az erkölcstelenség miatt, hanem egyes aktivistanők álláspontja miatt, akik követelik, hogy egyenjogúsítsák őket a férfiakkal, többek között a mellékhelyiségek látogatásának kérdésében is.
10. Magas emberek
Nos, a holland sajátosságok felsorolását valami semlegessel javaslom befejezni, nevezetesen azzal a ténnyel, hogy ma a hollandokat tartják a világ összes nemzete közül a legmagasabbnak. A férfiak átlagmagassága Hollandiában meghaladja a 182 centimétert, a nőké a 169 centimétert. És itt kénytelen vagyok megerősíteni: a magam 192 centiméterével a legtöbb országban, különösen az ázsiaiakban, erősen kiemelkedem a helyi lakosok közül.
Hollandiában viszont legjobb esetben is alig vagyok magasabb az átlagnál, a helyi lakosok között pedig a valódi óriások száma egyenesen elképesztő. Hogy történhetett ez, hiszen másfél évszázaddal ezelőtt a hollandok éppen ellenkezőleg, az egyik legalacsonyabb európai népnek számítottak? Gyakran ezt a jelenséget a kiegyensúlyozott táplálkozással, a magas tejtermék-fogyasztással, valamint a fejlett egészségügyi és szociális ellátórendszerrel magyarázzák. És bár az utóbbi években már megfigyelhető egy ellentétes tendencia, a hollandok új generációja átlagosan 1 centiméterrel alacsonyabb a szüleinél, Hollandia vezető helyét ebben a mutatóban a világranglistán egyelőre semmi sem fenyegeti.
Mára tehát ennyit Hollandiáról, köszönöm, hogy velem tartottatok!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK