Miért felejtjük el az életünk legfontosabb szakaszát?
Életünk során számos meghatározó pillanatot élünk át: első szerelem, különleges utazás, régi álom megvalósítása - ezek mind mélyen bevésődnek az emlékezetünkbe, így még öregkorunkban is felidézhetjük őket.
Azonban a legélénkebb és legdrámaibb eseményekre nem emlékszünk. Nem emlékszünk például az első születésnapunkra, az első szavainkra, sőt, még a születésünk pillanatára sem, vagy arra, hogy kik voltak jelen ennél a becses pillanatnál.
A születéstől három éves korig tartó időszak legtöbb eseménye az életkor előrehaladtával elhalványul. Ugyanakkor háromévesen a gyerekek még élénken emlékeznek például az elmúlt egy évben történt eseményekre.
Kutatások kimutatták, hogy a korai gyerekkor szórványos emlékei akár hét éves korig is megmaradhatnak, de aztán véglegesen elfelejtjük őket. Ez az emberi emlékezet rejtélye máig megfejtetlen maradt a pszichológusok és neurológusok számára. Az elmúlt száz évben azonban számos elmélet született, amelyek megpróbálják megmagyarázni ezt az igen érdekes jelenséget.
Az egyik elmélet a gyermekkori amnéziát tisztán fiziológiai okokkal magyarázza, nevezetesen az agy kezdeti fejletlenségével.
A természet racionális, és csak azokat a képességeket adja meg az élőlényeknek, amelyek a faj túléléséhez szükségesek. Azok az állatok, amelyek élete teljes mértékben a szüleiktől függ, teljesen tehetetlenül születnek, és ez alól az ember sem kivétel.
Bizonyos biológiai funkciók a gyermek életének korai hónapjaiban egyszerűen nem szükségesek számára, mivel azokat a szülők gondoskodása teljes mértékben kompenzálja. Mondhatni, a csecsemő memóriája reflexszerű, csak egyszerű képeket, hangokat és szagokat képes tárolni, ösztönösen biztonsághoz vagy veszélyhez társítva őket.
A gyermek agyának fejlődése során, új idegsejtes kapcsolatokat alakítva, beindulnak a bonyolultabb memóriamechanizmusok is, amelyek lehetővé teszik a környező világgal és más emberekkel való interakciót.
A kisgyermekkori fejlődés ezen szakaszát sok pszichológus a beszéd elsajátításának kezdetéhez köti. A memória már nem csak képi, hanem leíró funkcióval is bővül. A gyermek tudása a körülötte lévő világról szervezettebbé válik, az egyes elemek láncolatokba rendeződnek. Azonban a teljesen lineáris "felnőtt" emlékezet csak nyolc éves korra alakul ki a gyerekekben.
Ez az információtárolás területén történő minőségi fejlődés elkerülhetetlenül is ahhoz vezet, hogy a korai gyerekkor kaotikus emlékei (sajnos vagy nem sajnos, de) véglegesen kitörlődnek.
A tudósok szerint ez fiziológiai szinten a hippocampus működésével függ össze, amely az agy limbikus rendszerének része. Feladata, hogy a különböző agyi területeken tárolt töredékes emlékeket egységes egésszé kapcsolja össze, de a három éves kor alatti gyermekeknél a hippocampus még nem fejlődött ki kellőképpen.
A gyermekkori amnézia további magyarázata a természetes felejtés is, hiszen a feldolgozott információk még a felnőtteknél is elvesznek, a különbség csak annyiban más, hogy a felnőtt ember képes felismerni a fontos információk megőrzésének szükségességét.
Igaz, mint mindig, itt is van egy "de". A pszichológusok többsége úgy véli, hogy a korai gyerekkori emlékek nem törlődnek, csupán áthelyeződnek a memóriának abba a tartományába, amelyhez nem férünk hozzá. Végül is minden, ami gyermekkorunkban, akár például a születésünk pillanatában történt velünk, az hatással lehet a pszichénk formálódására. Lehet, hogy ez a terület az a mély tudatalatti, amelynek létezésében a pszichológia kiemelkedő alakjai, Sigmund Freud és Carl Gustav Jung is hittek.
Vannak emlékeid a korai gyerekkorodról? Írd meg a kommentben!
