A nők bármire képesek voltak, hogy divatosnak tűnjenek.
El tudod képzelni, hogy a fülemüle ürülékétől hidratált és hibátlan lesz a bőröd? Tudnál olyan rúzst viselni, amit zúzott bogarakból és hangyákból készítettek? Leborotválnád a homlokodat csak azért, hogy nemesebbnek vagy intelligensebbnek tűnj?
Ezek és más praktikák évszázadok óta bevett szokások a nők körében. És némelyik még ma is népszerű, bár sokan nem is veszik őket észre. A Wiku.hu most összegyűjtötte a legőrültebb dolgokat, amiket a nők magukkal csináltak azért, hogy szebbnek tűnjenek, Kleopátra Egyiptomától egészen napjainkig.
1. A bogarakból és más hangyákból készült vörös kozmetikumok gyakoriak voltak az ókorban (és a rovarok még ma is benne lehetnek az általad viselt rúzsban).
Már az ókori Egyiptomban is telt piros ajkakra vágytak a hölgyek, ezért bogarakból és hangyákból készült pépet kentek a szájukra. Ez volt Kleopátra (a fenti képen látható, a moziban Elizabeth Taylor alakította) receptje. Algából, jódból és krómból készült keveréket is használtak ajakfestékek készítéséhez, melyek halálosak lehettek bárkire, aki viselte vagy megcsókolta a viselőjét.
De nehogy azt hidd, hogy a rovarok szépségápolási termékeknél történő felhasználása már a múlté. A mai napig egy Mexikó és az Egyesült Államok déli részén élő kaktuszokban élő bogarat, a Dactylopius coccust, vagy másnéven bíbortetűt használják a kozmetikai, élelmiszer- és italiparban cégek, hogy intenzív vörös színt kapjanak a termékeik. Szinte biztos, hogy használtál, ittál vagy ettél már ebből a rovarból kivont festéket.
2. A feketére festett fogak a szépség, a tisztelet, az érettség és a hűség jelei voltak Japánban.
Úgy tartják, hogy a fogak feketére festésének szokása a 8. században alakult ki Japánban. A történelem során az ohaguro nevű szokásnak számos jelentése volt, például jelezte, hogy egy nő nagykorúvá vált, jelezte, hogy férjhez ment, szimbolizálta a hűséget és megakadályozta a fogszuvasodást. Egyes történészek szerint a festés célja az volt, hogy a házas nőket vonzóvá tegyék, bár egyes tudósok nem értenek egyet ezzel az elmélettel.
A kanemizu nevű festéket ecetben hígított vasreszelékkel készítették, amelyhez dió- vagy teaport adtak. A 19. század végén a japán kormány betiltotta az ohagurot, és ma már csak színdarabokban, filmekben és néhány hagyományos rendezvényen használják. Ázsiában és Óceániában azonban az elszigetelt csoportok még mindig alkalmazzák ezt a gyakorlatot.
3. Kínában az apró lábak a nőiesség mércéi voltak a múltban, ezért összekötötték őket, hogy kicsik legyenek.
A 10. század és a 20. század eleje között Kínában elterjedt gyakorlat volt a lábujjak eltörése és a gyermek lábának szoros bekötése, hogy azok ne nőjenek. A kis lábakat vonzónak tartották, ezért a nőket már lánykorukban, a pubertáskor előtt alávetették ennek a gyakorlatnak.
A gyakorlat deformitásokat és egyéb egészségkárosodást okozott a nőknél, valamint egyensúlyzavarokat, eséseket és sérüléseket is. De a társadalmi státusz jele is volt egyben, mivel a kis (vagy lótusz) lábak azt jelezték, hogy nem kell dolgozniuk, mert a családjuk jómódú volt. Idővel a gyakorlatot kiterjesztették a szegényebb származású nőkre is.
Egyes történészek úgy vélik, hogy a hagyomány még régebbi lehet. Egy 9. századból származó kínai mese ugyanis egy lányról szól, aki elvesztette a cipőjét, és a király a kis lábmérete alapján tudta azonosítani. A Hamupipőke legendájával való hasonlóság nem véletlen.
4. A japán nők felfedezték, hogy a fülemüle ürüléke szépíti a bőrt (és ez a termék még ma is létezik!).
A rizskorpa és egy fülemülefaj (Japánban uguisu) ürülékének keverékét a 17. század óta használják a nők bőrük ápolására. A szokást a koreaiaktól vették át, akik a madárürüléket használták a kimonójuk foltjainak eltávolításához. A gésák és a kabuki színház színészei az uguiso no fun nevű anyagot alkalmazták, hogy megtisztítsák bőrüket, és eltávolítsák magukról a vastag fehér sminket.
Ha ezt a történetet egy kicsit őrültségnek tartod, akkor jó ha tudod, hogy valójában van benne értelem. A madárürülék ugyanis karbamidot tartalmaz, ami egy erős hidratálószer, és amely az emberi vizeletben és verejtékben is jelen van. Ezt a szépségápolási termékek piacán napjainkban is széles körben alkalmazzák.
A kozmetikumok világában tehát továbbra is megmaradt ez a szokás, ám a modern gyártók garantálják, hogy az ürülék teljesen sterilizált és 100%-ban mentes a mikroorganizmusoktól. A pletykák szerint Tom Cruise és Victoria Beckham is rajong a fülemüleürülékből készült szépségápolási szerekért.
5. I. Erzsébet uralkodása idején, a 16. században a rosszul ápolt fogak a státusz jelei voltak (az ólomalapú fehér smink és a borotvált homlok is).
I. Erzsébet királynő a 16. század második felében uralkodott Angliában, és nagy trendteremtő volt - bár egyikük sem számít a mai világban túl vonzónak vagy egészségesnek. Kezdjük azzal, hogy fogai az édességek iránti szenvedélye miatt megviseltek és szuvasok voltak.
A nádcukor újdonság volt Európában, Észak-Afrikából hozták, és akkoriban nagyon drága árucikknek számított. A csúnya fogak ezért a státusz szimbólumai lettek, és egyes nők direkt befeketítették a fogaikat, hogy úgy tűnjön, a felsőbb osztályhoz tartoznak.
A királynő idejében a napbarnított bőr azt jelezte, hogy az ember a munkásosztályhoz tartozik. Ezért a nagyon fehér smink megkülönböztette a gazdagokat a nemesektől. Erzsébet rikítóan fehér arcának azonban volt egy másik oka is: megfertőződött a himlő vírussal, a betegségtől pedig heges lett az arca.
Az akkori sminket egyébként ma már senkinek sem ajánlanánk, mivel ólom alapú volt, ami idegrendszeri problémákat és más betegségeket okozhat. I. Erzsébet királynő idejében a nemesek a megjelenésüket a homlokukon lévő haj egy részének leborotválásával tették teljessé, ezt a hatalom és az intelligencia jelének tekintették. Sokan követték ezt a divatot, nők és férfiak egyaránt.
6. A reneszánsz európai nemesasszonyok azzal különböztették meg magukat másoktól, hogy hihetetlenül magas sarkú cipőt viseltek.
A 15. és 16. századi Olaszországban a magasabb társadalmi osztályokba tartozó nők az osztálykülönbségüket a nagyon magas cipők, az úgynevezett chopine cipők viselésével jelezték. A divatnak van egy másik magyarázata is: a platformok megakadályozták, hogy a nemesasszonyok ruhája a koszos városi padlón csússzon, amikor sétáltak.
A divat Velencéből indult ki, és más európai országokban, például Franciaországban és Spanyolországban is elterjedt. Annak érdekében, hogy bizonyos fokú stabilitással tudjanak járni, a chopinát viselő hölgyek két szolga kíséretében, a vállukat támasztékként használva sétáltak.
7. A 18. században elegánsnak számítottak az állati zsiradékkal rögzített monumentális parókák (és a patkányok imádták őket!).
A 18. századi francia udvarban volt idő, amikor egy lánynak, ha elegánsnak akart kinézni, monumentális, virágokkal, ékszerekkel, masnikkal, sőt kitömött madarakkal díszített parókát kellett viselnie. A fenti megjelenés, amelyet Marie Antoinette királynő barátnője és bizalmasa, Lamballe hercegnő viselt, jól illusztrálja ezt a trendet.
Ezek a parókák képzett szakemberek munkái voltak, akik állati zsírral rögzítették a műszálakat a valódi hajra. Mivel a nők gyakran sokáig a fejükön tartották ezeket a parókákat, gyakori volt, hogy vonzották a patkányokat és más állatokat, különösen alvás közben. Innen ered a "hajad úgy néz ki, mint egy patkányfészek" kifejezés.
8. A 19. században a ruhákat és más tárgyakat olyan pigmenttel festették, amelynek képlete mérget tartalmazott.
© Scanned by H. Churchyard (originally La Belle Assemblée) / Wikimedia Commons, © myrmekochoria / Reddit
A 19. századi Európában a "divat áldozatot követel" kifejezésnek szó szerinti jelentése volt. A zöld egy bizonyos árnyalata, a párizsi zöld vagy Scheele-zöld becenévvel illetett zöld, nagyon népszerűvé vált szövetek, masnik, művirágok, kalapok, tapéták és egyéb tárgyak festésére. Ez a termék azonban arzénnel készült, ami egy rendkívül mérgező anyag. Még a század vége előtt több országban betiltották.
9. A "porcelánbőr" kifejezésnek egykor szó szerinti jelentése volt a gazdag nők körében (akik az angol királynő sántító járását is utánozták).
Talán hallottad már a nagymamádtól vagy más idősebb nőtől a családban, hogy "ennejk vagy annak porcelánbőre van", ami egyértelműen a szóban forgó személy szépségét dicséri. Valamikor, a 19. század végén és a 20. század elején ennek a kifejezésnek szó szerinti jelentése volt.
Úgy tartják, hogy Alexandra dán hercegnő (a későbbi angol királynő hitvese) rajongott a zománcozási technikáért, amely abból állt, hogy a bőrt cink- vagy ólomalapú (mérgező anyag) fehér pasztával készítették elő, majd rózsaszínű orcákat, apró ereket és más részleteket festettek rá, amelyek "hitelességet" kölcsönöztek a sminknek. Az eredmény garantálta a ránctalan arcot és a "porcelánbőr" benyomását, amelyről Alexandra híres lett.
A hatás az alkalmazott technikától függően hosszú ideig tarthatott, de időnként javítani kellett. A nyakra és a karokra is alkalmazták. Az erre specializálódott New York-i szalonokban két naptól hat hónapig tartó ilyen sminkeket lehetett kérni. Ez utóbbi ára mai értéken számolva körülbelül 6700 dollár (kb. 2,5 millió forint) lenne.
Még egy érdekesség Alexandra királynővel kapcsolatban: 1867-ben reumás lázban szenvedett, ami miatt élete végéig sántított. Ebben az időszakban az angol nők utánozni kezdték a kiegyensúlyozatlan járásmódját, egyesek még különböző magasságú cipőket is rendeltek, hogy a sántító járásukat "hitelesebbé" tegyék.
10. A 19. századi fűzők olyan szűkek voltak, hogy csontdeformitásokat és más egészségügyi problémákat okoztak.
© Reutlinger - Carte postale ancienne / Wikimedia Commons, © Museu Valencià d'Etnologia / Wikimedia Commons, © Creative Commons
A 19. században és egészen a 20. század elejéig a karcsú derék - vagy inkább az extrém karcsú derék - volt az elegancia mércéje. A fűzők olyan szűkek voltak, hogy a korabeli orvosok már különböző tanulmányokban figyelmeztettek a hosszan tartó használat veszélyeire.
A fűzőt viselő nőknek csökkent a légzési kapacitása, deformálódtak a bordái, sorvadtak a hátizmai, és szenvedtek az emésztőrendszer szerveinek összenyomódása okozta problémáktól. Mivel ez a divat nem vált teljesen a múlté, és még mindig vannak olyanok, akik fűzőt hordanak, az egészségügyi szakemberek továbbra is felhívják a figyelmet a használatukkal kapcsolatos veszélyekre.
11. Az állszűkítő azt ígérte, hogy néhány óra alatt helyreállítja az elveszett fiatalságot (és még ma is így van).
Ez a 19. századi New York-i kereskedő által reklámozott állkapocs-összehúzó inkább hasonlít egy önkínzó eszközre. Azt ígérte, hogy eltünteti a tokát, és visszaadja a nőknek "a fiatalság frissességét". Azt hihetnénk, hogy ez az eszköz csak a múltból származó őrült dolgok egyike, de valójában a modern változata még ma is jelen van a különböző internetes vásárlási oldalakon (lásd a lenti képet).
Működik? Pascale Day, az angol So Feminine szépségápolási weboldal munkatársa kipróbálta a terméket, és azt válaszolta, hogy igen, a használata során valóban csökkent a tokamérete... De a hatás csak néhány napig tart. "Nem arra tervezték, hogy tartós legyen, de egy bulira való felkészüléshez használhatod" - írta.
12. A lábakat "megkötő" és a járást megnehezítő szoknyák a 20. század elején rendkívül divatosak voltak. Úgy tűnik, hogy önmaguk megkötése és elszorítása alapvető feltétele volt annak, hogy egyes nők divatosnak és csinosnak érezhessék magukat a múltban. A sántító szoknya 1908 és 1914 között uralkodó divat volt. Ezek a szoknyák a végükön nagyon szűkek voltak, és a járást is nehezítették azzal, hogy jelentősen csökkentették a lépéstávolságot.
Paul Poiret francia divattervező azt állította magáról, hogy ő alkotta meg ezt a divatot, amely az Egyesült Államokban vált csak népszerűvé igazán. New York és Los Angeles városaiban például a villamosokat is át kellett alakítani, hogy az ilyen hobble-szoknyát hordó nők is fel tudjanak rájuk szállni. Az alábbi képeslapon a fickó nevetve azt kérdezi: "Mi ez? Ez ilyen sebességkorlátozó szoknya?".
13. A kozmetikusok elemezték az arc hibáit ezzel az eszközzel, az úgynevezett szépségmikrométerrel.
A szépségmikrométert az 1930-as évek elején Max Factor kozmetikus, az azonos nevű cég alapítója és csapata alkotta meg. A 325 beállítással rendelkező, futurisztikus készülék lehetővé tette a szakemberek számára, hogy nagyon pontos méréseket végezzenek, és felismerjék az általuk "hibáknak" tekintett jellemzőket az ember arcán.
Factor csapata szerint például az orrnak és a homloknak egyforma magasnak kellett lennie, a szemeknek pedig pontosan egy szemnyi távolságra kell lenniük egymástól. A kozmetikus a találmányával a Los Angeles-i filmiparnak próbált tanácsot adni, hogyan sminkelhetnék még jobban a sztárjaikat. A szerkentyű azonban végül nem vált népszerűvé.
14. Ezt a jégkocka maszkot a hollywoodi sztárok arcának felfrissítésére hozták létre.
A klasszikus Hollywoodban (az 1930-as és 40-es években) a színészek, rendezők és producerek kúriáiban minden nap tartottak partikat. Másnap a színésznőknek a forgatásra vagy a sajtóértekezletekre a legjobb formájukban, ragyogó bőrrel kellett érkezni.
Az akkori reklám szerint ez a vízzel töltött műanyag kockákból álló maszk megoldhatta a puffadt arc problémáját. Mindössze annyit kellett tenni, hogy a fagyasztóba kellett rakni, és akkor előenni, amikor szükség volt rá. A Max Factor cég, amely piacra dobta, azt állította, hogy arra is hasznos, hogy a színésznők a jelenetek között regenerálhassák szépségüket és felfrissítsék a bőrüket, amit egyébként meg is véd a filmstúdiók erős reflektoraitól. Legalábbis ezt állította a cég.
15. A második világháború alatt a nők lefestették a lábukat, hogy azt az illúziót keltsék, mintha nejlonharisnyát viselnének.
A nejlonharisnya 1940-ben forradalmasította a divatot, amikor 4 millió pár került belőle az amerikai piacra, és néhány nap alatt el is fogyott mind. Mivel azonban az Egyesült Államok 1941-ben belépett a második világháborúba, a szintetikus szál teljes gyártását ejtőernyők, kötelek, hálók és egyéb katonai tárgyak gyártására irányították.
A nők így a kedvenc árucikkük nélkül maradtak, de a kozmetikai ipar átmenetileg megoldotta a problémát a "folyékony harisnyák" létrehozásával. Az új termékkel a lábakat úgy lehetett "kisminkelni", hogy azt a benyomást keltsék, mintha nejlonharisnyát viselne az ember. A maximalistábbak szemceruzával szimulálták a harisnyák varrását a lábuk hátsó részén.
16. A filmes díváknak ki akarták húzni a zápfogaikat, hogy szögletesebb és fotogénebb legyen az arcuk.
A téma ellentmondásos, és a mai napig komoly vitát okoz a klasszikus amerikai filmek rajongói között. Az 1940-es évek hollywoodi sztárjainak, például Joan Crawfordnak és Marlene Dietrichnek (a fenti képen) állítólag kihúzták a zápfogaikat (az alul lévőket), hogy "beesett", szögletesebb vonásokkal rendelkező arcot kapjanak.
Marlene ezt mindig tagadta, még az önéletrajzában is. De volt egy másik szépségtrükkje is: a haj vagy paróka alá rejtett sebészeti gipszekkel feszítette meg az arcbőrét, mielőtt belépett a forgatásra.
Ami Joan Crawfordot illeti, az ő foghúzását sem sikerült soha bizonyítani. Az életét és karrierjét kutató Bryan Johnson azonban dokumentumokkal bizonyította, hogy a sztár zápfogait 1974-ben, egy parodontológiai kezelés során húzták ki - és nem fiatalkorában.
17. A soványság divatja miatt miatt sok nő "ellaposította" a mellét, hogy karcsúbbnak tűnjön.
A keblek elrejtése az 1920-as években volt divatos, amikor a szépségszabvány a karcsú alak tartotta tökéletesnek. A flapper lányok úgy őrizték meg tökéletes alakjukat, hogy speciális fehérneműt viseltek erre a célra, ami összenyomta a mellkasukat.
Egy rövid korszak után, amiben az olyan formás nők, mint Marilyn Monroe, Elizabeth Taylor és Sophia Loren szabták meg a mércét, az 1960-as évek második felében ismét az "egyenes" karcsúság jött divatba. Az angol modell, Twiggy (fenti képen) sikere és karcsúsága sok lányt arra késztetett, hogy maguk is leszorítsák a melleiket csak azért, hogy utánozhassák a híres modell karcsú alakját.
18. A Hamupipőke műtét csökkenti a lábujjak méretét, hogy beleférjenek a vékony cipőbe.
A nők tudják, hogy nem mindig könnyű követni a divatot. Annak érdekében, hogy a magas sarkú és vékony lábujjakban végződő cipők viselésekor nagyobb kényelmet kapjanak, egyes nők "korrekciós" beavatkozásoknak vetik alá a lábukat. Az egyik, Hamupipőke-műtétnek becézett beavatkozás lényege, hogy lefűrészelik a lábujjak csontjait, hogy karcsúsítsák a lábakat, így szűk cipőt is viselhessenek anélkül, hogy a lábujjaikban fájdalmat éreznének a cipő okozta nyomás miatt.
Egy másik eljárás során a páciens saját magától vett zsírját fecskendezik a talpbába. Ez olyan "párnát" hoz létre, amely csökkenti a páciens talpára nehezedő nyomást és ütődést, amikor sarkú cipőben sétál.
Te csináltál már valami őrültséget a szépségért? Volt már olyan szokatlan kezelésed, ami bevált? Vagy épp ellenkezőleg, nagyon rosszul sikerült? Meséld el nekünk a történeteidet a hozzászólásban!
