A mozifilmekben és Netflix sorozatokban túlromantizált időket leginkább csak büdösnek és gusztustalannak lehetne nevezni. A modern vízvezeték, az elektromosság és az orvostudományi kutatások megjelenése előtt a személyes higiénia, finoman szólva, hiányos volt.
A középkori nőknek, akik nem rendelkeztek a mai nők kényelmével, meglehetősen furcsa önápolási praktikákhoz kellett folyamodniuk.
Nem csoda, hogy akkoriban az átlagos várható élettartam mindössze 30 év volt!
Éjjeli edények
De a nappaliak is… Csatornázás hiányában a vécé szerepét egy egyszerű edény töltötte be. Tartalmát egyenesen az ablakon öntötték ki figyelmeztető kiáltásokkal kísérve. Hogy az utcákon lehessen közlekedni, Európában takarítókat alkalmaztak, akik eltakarították az ürüléket az útról. Egyes gazdag házakban léteztek toalett helyiségek, de ezeknek semmi közük nem volt a modern fürdőszobákhoz.
Az európai hölgyek és urak közvetlenül a padlóra végezték a dolgukat, amit a szolgák utána feltakarítottak, amennyire tudtak. Természetesen a folyosókon borzalmas bűz uralkodott. Csak a legfelsőbb réteg menekülhetett meg tőle – állítólag, amikor Lajos király várában már lehetetlen volt levegőt venni, az egész udvartartással átköltözött egy másik rezidenciába, és távollétében alaposan kiszellőztették és kitakarították a helyiségeket.
Mivel helyettesítették a középkorban a toalettpapírt?
Már a 6. században Kínában megtanultak kis négyzeteket készíteni rizspapírból. De a keleti fejlődés lassan jutott el Európába – a kínaiak gyakorlatát visszataszítónak tartották. A tehetős európaiak abban az időben inkább olyan eszközöket használtak, amik lényegében egy fapálcához erősített szivacsok voltak. Ez az ókori Róma öröksége, ahol ezeket széles körben használták. A szegényebb néprétegek kevésbé törődtek a személyes higiéniájukkal, és mindent bevetettek, ami a kezük ügyébe került: szalmát, mohát és leveleket.
Vizes eljárások
Természetesen nem gyakran fürödtek – főleg azokon a vidékeken, ahol a fürdők nem léteztek vagy nem voltak népszerűek. De senki sem szereti folyton a saját bűzét érezni. A rómaiak közfürdőket használtak, a skandinávok pedig a tisztaság és a szellemek tisztelete miatt fürödtek. A szerzetesi kultuszok a vízben való mosakodást a lelki gyakorlat részének tartották. A tehetős európaiak néha (nem túl gyakran, mert ezt nem tartották hasznosnak) vettek fürdőt. Leggyakrabban az egész család ugyanabban a vízben mosdott – itt meg kell értenünk, hogy az utolsónak mennyire nehéz dolga volt.
A köznép a patakokban, tavakban vagy forrásokban való fürdésre korlátozódott. Ez azt jelentette, hogy a víz szinte mindig hideg volt, és a vízi procedúrák csak tavasszal és nyáron voltak elérhetőek. A téli hónapokban az embereknek sokáig nem tudtak mosakodni, mert a fagyos vízben tartózkodás kihűléshez, tüdőgyulladáshoz és korai halálhoz vezethet.
Hogyan készítettek szappant a középkorban?
A középkorban a szappan készítéséhez az emberek szinte mindent felhasználtak, ami a kezük ügyébe került: mohát zsírral vagy olajjal keverve, néha még meszet is. Ezeket gyakran gyógynövényekkel és illatosítókkal, például levendulavirágokkal is dúsították. A köznép lúgos szappant készített, ami annyira durva volt, hogy ha túl erősen dörzsölték, leszedhette a bőrt.
Hogyan tisztították a fogaikat a középkorban?
A fogkefét egy hegyes végű, letisztított fadarab vagy egy zúzott mészkövet tartalmazó rongy (amit a szájban kellett rágcsálni) helyettesítette. A fogak rendszeres tisztításának hagyománya nehezen ment át Európában – sokáig ezt a folyamatot illetlennek tartották. Emiatt a középkori hölgyek és urak fogai nagyon rosszak voltak, a mosolyuk helyreállításához a tehetős európaiak gyakran a szegényektől vásároltak egészséges fogakat – abba, hogy hogyan rögzítették őket, még belegondolni is borzalmas. Csak a 17. században jelent meg az első könyv a fogápolás szükségességéről, amely a szuvasodást „fogférgeknek” nevezte. A fogkefék tömeggyártása csak 1780 körül kezdődött.
Fogamzásgátlás
Kolumbusz 1492-es amerikai expedíciója nem várt „ajándékot” hozott Európába: a szifiliszt. Néhány éven belül a betegség már az összes európai országra kiterjedt. Számos kísérlet történt a védekezés feltalálására, de az óvszerek megjelenésére még legalább néhány évszázadot kellett várni – az első ilyen eszköz hivatalos gyártási dátuma a 17. századra tehető. A régészeti feltárások során talált legrégebbi példányokat vékony bőrből vagy állati belekből készítették. A Dudley kastély szennyvízgödrében talált lelet alapján kiderült, hogy a 17. század közepén a királyi gárda katonái is használtak ilyen eszközöket – valószínűleg a nemi betegségek megelőzésére.
A nem kívánt terhesség ellen a nők „fogamzásgátló pesszáriumokat” – a méhnyak bejáratához helyezett szivacsokat – használtak. Az ókorban és később a középkorban is az orvosok „szenvedélyölőket” terjesztettek – ezeket már Arisztotelész is leírta. A nők, akik belefáradtak a végtelen gyerekvállalásba, az ételükbe keverték ezeket a férjüknek, abban a reményben, hogy lecsillapítják a vágyukat. A hozzávalók közt volt tyúkhús, póréhagyma, liliom, koriandermag, saláta, ruta és kámfor is.
Abortusz
A titkos abortuszok minden korban előfordultak – néha maguk a nők végezték el ezeket. Lényegében bármilyen hegyes tárgyat használhattak: például kötőtűt. A nők emellett mérgező italok fogyasztásával is próbálkoztak megszabadulni a magzattól – például jóddal, glicerinnel vagy higannyal (Kínában ezt közvetlenül a méhbe is fecskendezték). Természetesen ezeknek a beavatkozásoknak a kimenetele tragikus volt – mind a magzat, mind a nő számára.
Higiénia a menstruáció alatt
Már az ókori Egyiptomban is megtanulták a nők, hogyan kell papiruszba tekert fapálcikákból tampont készíteni. A római nők, akik hozzáfértek a pamuthoz, vattakorongokat használtak. A középkori Európában a nők szövetbetétekkel próbálták megfékezni a menstruációs vérzést, amelyeket a szoknya övéhez tűztek. A betéteket naponta 10-szer is ki kellett mosni és cserélni. A helyzet az első világháborúig nem igen változott, amíg a nővérek meg nem találták a nedvszívó sebészeti kötések ilyen területen történő alkalmazási módját. Ez a felfedezés volt az első lépés a modern higiéniai termékek feltalálása felé.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
