A „restauráció” szó a latin „restauratio” szóból ered, ami azt jelenti, hogy „helyreállítás”. A restaurátor munkája rendkívül kreatív és aprólékos, de egyetlen rossz mozdulat örökre tönkreteheti a műalkotást.
A restaurálás néha évekig is eltarthat, mivel a szakembereknek különféle sérülésekkel kell megbirkózniuk: lepattogzott festékkel, karcolásokkal, nem megfelelő festékanyagokkal.
Nem csoda, hogy a restaurátorok munkáját a sebészek munkájához hasonlítják (sok műhelyben anatómiai tankönyvek is hevernek az asztalokon).
De hogyan fordulhatott elő, hogy a világban ilyen sok a sikertelen restaurálás? 👇🏻
1. A Van Eyck fivérek Gent-i oltárképe:
A Gent-i oltár 24 panelből áll, amelyeken körülbelül 258 emberalak imádja a Bárányt. Az oltáron található egy felirat, amelyből kiderül, hogy a művet Hubert van Eyck festőművész – „a legkiválóbb” – kezdte el, és Jan, a testvére fejezte be.
A központi panel a misztikus Bárány imádását ábrázolja (Krisztus kereszthalálának metaforája). És ez a Bárány lett az internetes mémek főszereplője is, hála a rosszul sikerült restaurálási munkálatoknak…
Az oltárt 2012 októbere és 2019 decembere között restaurálták, és nézd csak meg, milyen eredményt sikerült elérniük közel 7 év alatt 🙂
Az eredmény éles kontrasztban áll a korábbi képpel: a Bárány tekintetét sok művészettörténész „fenyegetően emberinek” írja le, amit az okoz, hogy a szemek meglehetősen távol helyezkednek el egymástól és egyenesen előre néznek, az orra pedig furcsa formájú és természetellenes színű.
A restaurálási munkálatok befejezése után a korábbi anatómiailag helyes bárány helyett egy Kunstkammer-figurát láthatott a közönség!
Emlékeztetnék rá mindenkit, hogy a restaurálás 2,5 millió dollárba került, és maga a munka a genti múzeum nyitott vitrinje alatt zajlott, a látogatók pedig élőben követhették a restaurálást.
A közösségi média felhasználói azzal kezdték vádolni a restaurátorokat, hogy szándékosan „humanizálták” a birkát. A munkások azonban nem ismerték el a bűnösségüket, sőt, azt kezdték állítani, hogy a korábbi bárány téves volt, és csak egy ismeretlen szerző által 100 évvel később hozzáadott kép volt. A későbbi festék- és lakkrétegek alatt (amelyeket az eredeti Bárányra vittek fel) egy teljesen más Bárány volt – egy emberszerű Bárány!
2. „Szeplőtelen fogantatás” – Bartolomé Esteban Murillo:
A spanyol festőművész a 17. század második felében alkotta meg ezt a művet. Az eredeti a madridi Prado Múzeumban található, míg egy másolat egy valenciai magángyűjteményben. A tulajdonos úgy gondolta, „felújítja” Szűz Mária külsejét, és ehhez egy bútorrestaurátorhoz fordult segítségért…
1200 euróért a tulajdonos a kép „megtisztítását” kérte, de a munka során valami balul sült el: az arc felismerhetetlenné vált!
A sikertelen restaurálás után a tulajdonos megkérte a restaurátort, hogy állítsa helyre a képet, de a második próbálkozás után Mária teljesen elvesztette az emberi vonásait, és inkább úgy nézett ki, mint egy karikatúra, nem pedig egy bibliai személyiség.
3. „Szent Borbála” – Santa Cruz da Barra kápolna (Niterói, Rio de Janeiro állam, Brazília):
Szent Borbála a bányászok, hegymászók, kertészek és a tűzzel dolgozók védőszentje, emellett a gyilkosságtól való védelmezőként is tisztelik.
A restaurálási folyamat itt sem ment kalandok nélkül. A szobor (173 cm magas) egy brazíliai kápolnában található, és 2011-ben restaurálták Szent Borbála napjának megünneplésére. Így:
A hívők többsége sokkot kapott, míg a restaurálásért felelősök azt állították, hogy a végeredmény nem különbözik az eredetitől. Csak nekem van az a furcsa érzésem, hogy a „felújított” Borbála arcán különböző női praktikákat alkalmaztak – tonikrém, szempillaspirál, rúzs, sőt szemöldökformázás is feltételezhető. Egyszóval – Barbie, nem pedig Borbála.
4. Ecce Homo freskó:
Egy apró spanyol magazinban megjelent cikknek köszönhetően egy 80 éves nyugdíjas hölgy, Cecilia Giménez a hírnév útjára lépett, és lakóhelyét, Borja városát turisták tömegei lepték el. A helyi templom egyik látogatójaként Cecilia úgy gondolta, a 19. század végéről származó freskó (eredetileg Elias Garcia Martinez festette) egy kis felújításra szorul. Azonban a restaurálás eredménye mindenkit megdöbbentett: Krisztus kinézete felismerhetetlenné változott.
„Ceciliának nem volt semmilyen művészeti vagy restaurátori képzettsége. Csak azt akarta, hogy a hiányzó részleteket kipótolja. Végül túlzásba vitte a dolgot, és Jézus kinézete teljesen megváltozott.”
A restaurálás után a freskó egy bozontos majomra kezdett hasonlítani, és a „Szőrös Jézus” gúnynevet kapta. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ceciliának akadtak védelmezői is, akik munkásságát Munchhoz és Goyához hasonlították.
A legérdekesebb, hogy a katasztrofálisan sikerült restaurálás rengeteg turistát vonzott a templomba, és a látogatók több mint 50.000 euró adományt gyűjtöttek össze.
5. A Yongzhi templomkomplexum freskói, 18-19. század:
A Chaoyang kerület önkormányzatának egyszerűen nem volt pénze professzionális restaurátorokra a Yongzhi templomkomplexum freskóinak felújításához. Itt már sejteni lehet, hogy ebből semmi jó sem fog kisülni. 🙂
2013-ban a Qing-dinasztia korabeli freskók helyett a látogatók élénk, gyermekrajzokat idéző képeket pillanthattak meg!
A felelősöket elbocsátották, de a régi freskók helyreállítása jóval többe fog kerülni, mint amennyit megspóroltak. Az új, élénk színek eltüntették az eredeti rajzot, így még a profi restaurátorok számára is kihívást jelenthet a helyreállítása.
Mit gondolsz ezekről a restaurálási munkákról? Neked is eszedbe jutott Mr. Bean és Whistler anyja? 😅
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
