Amikor szembesülünk a vietnami háború idején alkalmazott „alkotásokkal” (nehéz találmánynak nevezni őket), rögtön megértjük, hogy az USA-nak miért nem volt esélye a győzelemre Vietnámban.
A vietnamiak pedig még fél évszázaddal a háború befejezése után is büszkék a találékonyságukra és a pusztító csapdák készítésében szerzett tapasztalataikra.
Az 1964-től 1973-ig tartó vietnami háborúban a szárazföldi hadműveletekben Saigont támogató amerikai katonák váratlan „meglepetéssel” találták szembe magukat: vietnami csapdák tömkelegével. Bár az amerikaiak fölényben voltak a modern technikában és fegyverzetben, a vietnami katonák ravaszsága és találékonysága legyőzte őket a csatatéren.
A vietnami terep sűrű volt, nedves dzsungelekből, nehezen járható hegyoldalakból, folyókból és mocsarakból állt. Ideális helyszín a gyalogoscsapdák tömkelegének elrejtéséhez. Ráadásul az ilyen körülmények között csak a légierő és a gyalogság bevetésével lehetett hatékonyan harcolni.
A háború során az amerikaiak mintegy 60 000 embert vesztettek. Nehéz megmondani, hogy hányan estek áldozatul ezeknek a kegyetlen szerkezeteknek.
Ezeknek a csapdáknak a lényege a leplezetlen egyszerűség. Készítésükhöz csak alapvető eszközökre volt szükség: ásókra, bambuszra és rozsdás vasdarabokra.
A Cu Chi-ben, Ho Si Minh-város (Saigon) közelében található vietnami háborús múzeum helyi idegenvezetői mutattak meg néhány ilyen csapdát, és most én is megosztom veletek a történeteiket.
1. Fűrészcsapda
Eredeti vietnami neve: Chong can coi (see-saw trap), ami szó szerint „fűrészcsapdát” jelent. A cölöpökre szerelt deszkák egyik oldalán éles vas tüskék meredeztek. Amikor az ellenség rálépett az egyik oldalra, a másik fele megemelkedett, és súlyosan megsebesítette a mellkast és a fejet. Az áldozat ettől harcképtelenné vált.
2. Nagy Punji-csapda
Ezt a csapdát tartották a legveszélyesebbnek a katonákra nézve. Eredeti neve: Punji. Készítése meglehetősen egyszerű volt. A vietnamiak mély, akár 3 méter mély gödröket ástak, és a fenekükre hegyes, meghegyezett bambuszból készült karókat szúrtak. A bambusz rendkívül strapabíró anyag, még késeket is készítenek belőle.
A csapdát egy bambuszszárral rögzített fedőlap takarta, ami szabadon forgott, de mindig visszatért vízszintes helyzetbe. A karókat a vietnámiak mindenféle undorító anyaggal kenték be. A fedőlapot mindkét oldalon fűvel és levelekkel álcázták. Aki rálépett a fedőlapról készült platformra, bezuhant a gödörbe, a csapda pedig azonnal készen állt a következő áldozatra. A mély sebek miatt gyorsan beállt a vérmérgezés, így segítség nélkül már nem is lehetett kimászni a gödörből.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
