20+ misztikus történet, amitől elfog a borzongás és végigfut a hideg a hátadon

Nem mindent lehet megmagyarázni a józan ész határain belül. Van, aki álmában olyan eseményeket lát, amik még meg sem történtek, mások lépteket hallanak az üres szobából, vagy rég elveszett dolgokat találnak meg a legváratlanabb helyen. Talán mindez csak a memória vagy képzelet játéka, de akárhogy is, az ilyen történeteket olvasgatni néha olyan izgalmas, mint egy jó filmet nézni.

A Liked.hu-nál most 20 misztikus történetet gyűjtöttünk össze, amiket még maguk a szereplők sem tudtak megmagyarázni.

• Nyolc évvel ezelőtt elvetéltem, ami összetört. Aztán újra teherbe estem, és a boldogságunk határtalan volt, mikor megtudtuk, hogy ikreket várunk, ráadásul fiúkat. Ma az egyik fiam odajött hozzám, és azt mondta: „Egyszer már elvesztettelek, mikor még a pocakodban voltam. Nem akartalak másodszor is elveszíteni, ezúttal Miska (az ikertestvére) segített.” Egész nap sokkos állapotban vagyok, nem tudok másra gondolni. © № 6 / VK
• A barátnőm nyaralni utazott, én kísértem ki a repülőtérre. Már a beszállókapunál volt, mikor visszafordult, intett nekem, és észrevettem, hogy nincs rajta a gyűrűje. Pár nap múlva sírva hívott, hogy elvesztette a kedvenc gyűrűjét, amit a nagymamája adott neki. Megpróbáltam megnyugtatni. Hazatérve, fél évvel később, az egyik ékszeresdobozban megtalálta a gyűrűt: gyűrött volt, kicsit megnyomódott, de sértetlen. Fogalmunk sincs, mi történhetett vele. © Sashka72 / Pikabu
• Egy éjszakai autóúton sofőrként utaztam a barátommal. Hosszú út volt, és útitársaink is voltak: egy nőt a kislányával és egy csecsemővel. Már aludtam a jobb első ülésen, mikor álmomból a következőt hallottam: „Nézd meg, hogy vezet a Petrov!”. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Petrov alszik! A kocsi pedig 120 km/h sebességgel az elválasztó felé sodródott. Finoman felébresztettem, de azután már nem tudtam elaludni. Nem tudom megmagyarázni, mi történt, de Petrov még sokáig a „védőangyalának” hívott. © Lokitos/Pikabu

• A férjemmel a vidéki nyaralónkban voltunk. Én, mint mindig, későn feküdtem le, míg ő már 10 óra körül elaludt. Én még a gépen játszottam. Télen kevesen laknak a környéken, a szomszéd is messze van. Éjfél körül kimentem a verandára. Csodálatos volt a látvány: telihold, csillogó hó, csend. Ekkor léptek hangját hallottam a hóban. A régi, alacsony kerítésen át tökéletesen láttam az utcát, amit a holdfény megvilágított. A hó ropogása egyre közeledett, már azonos vonalban volt velem, de a kerítésen kívül senkit nem láttam. A mai napig emlékszem a rémületre. Nem mertem elfordulni, elfutni. Végül hangosan kimondtam: „Takarodj!”. Hallottam, ahogy a léptek eltávolodnak. Máig emlékszem, ahogy berohantam a házba, és odabújtam a férjem mellé. © glavbuh/Pikabu
• A húgomnak volt egy kis, plüss egérkéje, amivel mindig aludt. Egy napon az egérke eltűnt. A szüleink átkutatták a házat, de nem találták. Hatalmas tragédia volt, a húgom nem tudott nélküle elaludni. Végül anya elment a boltba, hogy vegyen egy ugyanolyat. Kb. fél évvel később a család elment egy hétvégi kiruccanásra. Amikor hazatértek, meglátták az eredeti egérkét a húgom ágyán. Ez nagyon furcsa volt! Megpróbáltam rávenni a szüleimet, hogy menjünk szállodába, mert féltem otthon aludni. Hiszen senkinek nem volt kulcsa a lakáshoz, és háziállatunk sem volt. © embll/Reddit
• Egy faluban lakom. Késő ősszel, esős időben hazafelé menet a kukák mellett megláttam egy kiscicát, aki reszketett a hidegtől. Megesett rajta a szívem, hazavittem. El sem tudjátok képzelni, milyen sovány volt, tényleg csontsovány. Megetettem, megfürdettem, és azóta is nálam élt. Majdnem 14 évig volt velem. Egy napon alig evett, és állandóan feküdt. Tudtam, hogy eljött az ideje a búcsúnak. Nagyon szerettem őt! De ez van… Egyik este alig tudott felkelni, és kiment az utcára. Ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam. Három nap telt el. Azonban az éjszaka éreztem, hogy valaki felugrik az ágyra, és a lábamhoz fekszik. A cicám is pontosan így csinált mindig. Felugrottam, felkapcsoltam a villanyt, de senkit nem láttam. A takarón a lábamnál ott maradt egy mélyedés, mintha ott feküdt volna a cicám. Csak egy dologra tudok gondolni: eljött elbúcsúzni. © Ismeretlen szerző / Pikabu

• Néhány évvel ezelőtt egy tragikus balesetben elvesztettem a legjobb barátnőmet. Pár hónappal később súlyosan megbetegedtem: 40 fokos lázam volt, összevissza beszéltem, és nagyon rosszul éreztem magam. Két éjszakát szenvedtem, de eszembe sem jutott mentőt hívni. Aztán a lázálom közepette egy hihetetlenül élénk álmom volt. A barátnőmmel sétáltunk a városában, és beszélgettünk. Tudatában voltam, hogy már nem él, de ez egyáltalán nem zavart. Végül eljutottunk a séta végéhez, az autójához (amelyben a baleset történt). Kinyitottam az ajtót, hogy beszálljak, de ekkor a barátnőm rám förmedt: „Hova mész? Neked még nincs itt a helyed!”. „Mi bajod?” – kérdeztem. „Neked még nem szabad idejönnöd, menj haza!” – válaszolta, és egy távoli pontra mutatott. Ahogy odafókuszáltam, megláttam a saját autómat, amit akkoriban vezettem. Elbúcsúztunk egymástól, beszálltunk a kocsijainkba, és elváltunk útjaink. Amikor felébredtem, a lázam még magasabb volt, 40 fok fölé emelkedett, de estére elmúlt a láz. Egy héten belül teljesen felépültem. Olyan érzésem volt, mintha az a bizonyos éjszaka választás elé állítottak volna, és én az életet választottam. © Dev0ps/Pikabu
• Egyedül javítottam a teherautómat, senki sem volt a közelben. Egy-két hónappal később, miközben régi fényképeket nézegettem a telefonomon, észrevettem egy furcsa fotót: én voltam rajta, amint a teherautó alatt matattam! De emlékeztem, hogy aznap egyedül voltam, és senki sem tudta a telefonom jelszavát. © DM_ME_YOUR_***TYS / Reddit
• A feleségem, mikor az első gyermekünket várta, biztos volt benne, hogy lány lesz. Ő maga nem egy romantikus alkat, de most hirtelen vágyott egy puha, rózsaszín dolgokra, és az édességek iránti vágya is megnőtt. A rockzenét, amit eddig imádott, már nem bírta elviselni. Még az ultrahang előtt kitaláltunk egy nevet a kislányunknak. Aztán a feleségemnek volt egy álma: egy szőke, finom kislányt látott, akit a nevén szólított, de a kislány nem válaszolt, csak azt mondta: „Anya, miért? Az én nevem Zlata!”. A feleségem felébredt, és elmesélte nekem az álmot. Végül úgy döntöttünk, hogy Zlatanak fogjuk hívni a kislányunkat, ha már ő maga választotta ezt a nevet. A lányunk gyönyörű, szőke, imádja a plüssállatokat és a csillogó dolgokat, a rózsaszín pedig a kedvenc színe. © Sashka72 / Pikabu

• Kiadtam egy lakást, aminek különleges karmája van: már három bérlőm ment férjhez itt. Elköltöztek, a helyükre a barátnőik jöttek, akik szintén itt keltek egybe, és ez így megy tovább. Be is költözött a negyedik bérlő, egy egyedülálló anyuka a kisgyermekével. Elmondtam neki a lakás „varázslatát”, mire ő azt felelte, hogy nem bánja, sőt, örülne neki. Nos, az anyuka két év után szintén férjhez ment, sőt, még egy kisbabát is szült. Úgy érzem, hamarosan ismét új bérlőket kell keresnem. © Ordanka / Pikabu
• A gyerekeimnek volt egy játékuk, ami a játékszobában teljesen önállóan bekapcsolódott, a legváratlanabb pillanatokban. Kikapcsoltam, de másnap újra beindult. Hiába próbálkoztam, ez folyton megismétlődött. Végül besokalltam, leszereltem a hátulját, hogy kivegyem az elemeket, de nem találtam benne egyet sem! Kidobtam a játékot, nehogy még valami baj történjen. © mediastoosocial / Reddit