Gondolj csak bele, milyen gyakran rendelsz sushit! Na ugye! És ha kihalnak az angolnák, akkor vége a finom unagi evésnek. Úgyhogy vegyük komolyabban az angolnák szexuális életének témáját!
Először is, tisztázzuk a probléma lényegét. Az angolnák nem szaporodnak fogságban, de miért is aggódik emiatt bárki? Az a helyzet, hogy az angolna fontos halfaj a halászatban.
Ha nem is eszik minden nap az emberek, de attól még jelentős: a világ angolnatermelése összevethető a heringével. Több mint 300.000 tonna évente, csak hogy tudd!
De a hering sem szaporodik fogságban, akkor meg miért aggódnak annyira az emberek?
A heringpopuláció, az angolnával ellentétben, egyelőre nem készül kihalni. Viszont a 23 angolnafaj közül a legelterjedtebbek és leginkább halászottak – az amerikai, az európai és a japán angolna – ma a kihalás szélén állnak. Ezért létfontosságú, hogy a halak teljes szaporodási ciklusát megoldják valahogy fogságban.
De ezt egyelőre nem sikerült. És mindez a bonyolult szaporodási módjuk miatt van. Élete során az angolna 4 fejlődési szakaszon megy keresztül. Az első a lárva, vagyis a leptocephalus. Egy mikroszkopikus kis izé, ami a plankton szintjén lebeg, és úgy néz ki, mint egy ijesztő hal-szellem.
Átlátszó test, tűszerű fogak és egy pislogás nélküli, átható tekintet.
A második szakasz az üvegangolna. Ebben az időszakban a fiatal egyedek már nagyjából kezdenek halra hasonlítani. A kis angolna rohan a tengerből a folyókba – az angolnák ugyanis kizárólag édesvízben nőnek fel. És ebben a szakaszban fogják ki a cégek az angolnákat a farmokra.
A halakat medencékbe teszik, és intenzíven etetik, hogy minél hamarabb elérjék a harmadik szakaszt – a sárga angolnákat. Ez az az angolna, amit a boltok polcain látunk. A rengeteg kalória teszi a dolgát: a halak mindössze egy év alatt el is érik a kívánt súlyt!
Ezután már nincs értelme tovább tartani az angolnákat. Azért, mert szinte lehetetlen elérni, hogy fogságban ívjanak. A szaporodáshoz el kell érniük a végső szakaszt – az ezüstangolnát.
Természetes környezetben a halak 5-20 év alatt érnek meg erre. És ezután – hosszú utazásra indulnak. Az európai populációk a Sargasso-tengerben szaporodnak. Ami, mellesleg, Észak-Amerika partjainál található. Ez azt jelenti, hogy az angolnák átússzák az Atlanti-óceánt, és 5000-7000 km-t tesznek meg!
Technikailag a felnőtt angolnákat be lehet oltani hormonokkal, vagyis rá lehet venni őket, hogy vegyenek részt a „halszimulátorban”, és lehet játszani az akváriumuk sótartalmával. Egy ilyen küldetés után az angolnák ikrái és teje megérik, és még ívni is képesek.
Ez azonban nagyon hosszú és drága, de ez nem változtat a tényen, hogy meg lehet csinálni. Csak azt nem találták még ki az emberek, hogy mit kezdjenek az első szakaszú lárvákkal, a leptocephalusokkal.
Egy kísérletben a tudósoknak sikerült majdnem egy évig életben tartaniuk az újszülött angolnák populációját, de semmi értelme – a vadonban a leptocephalusok már fél év után átlépnek a második fejlődési szakaszba, és üvegangolnákká válnak.
Az akváriumokban viszont a kis angolnák rosszul esznek, szenvednek és elpusztulnak, semmi növekedés.
A fiatal angolnák pusztulásának fő oka a helytelen táplálkozás. Az óceánban a lárvák tengeri hóval táplálkoznak – ez egyfajta keverék planktonból, elhullott állatok darabkáiból, algákból és egyéb törmelékből, ami a vízben lebeg, és lassan leülepszik. Akvafarm körülmények között azonban gyakorlatilag lehetetlen ilyen „hóesést” előállítani.
Így aztán az imént említett nehézségek összessége miatt az angolnák ma egyáltalán nem képesek hatékonyan szaporodni. Ugyanakkor a húsuk iránti kereslet folyamatosan nő – a farmok ezért kifogják a vadon élő angolnákat, ami miatt viszont a faj populációja lassan, de biztosan csökken.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
