Biztos vagyok benne, hogy nem egyszer észrevetted már, hogy egyes férfiaknak feltűnően hosszú körmük van a kisujjukon.
Amikor először látod ezt a furcsa jelenséged, valószínűleg az az első gondolatod, hogy szegény fiatalember elfelejtette vagy nem volt ideje levágni azt a körmét.
Vagy egyszerűen nem volt nála olló! De amikor nem egyszer és nem kétszer veszed észre ugyanezt a hosszú, hegyes körmöt a férfiak kisujján, akaratlanul is elgondolkodsz: „Talán van valami oka ennek?”
Mint sok más ellentmondásos dolog az életünkben, a hosszú kisujjköröm már az ősi időkben is a férfiasság szerves részévé vált. Ennek kapcsán rögtön több érdekes elmélet is létezik.
Az egyik elmélet szerint a hosszú, hegyes kisujjköröm viselésének szokása Kínából ered, ahol ez a férfias elem különböztette meg a nemes származásúakat a napszámosoktól, a parasztoktól és az úgynevezett rizstermesztőktől.
Gondolj csak bele, lehetne ilyen körmökkel a földben kotorászni vagy mondjuk takarítani? Természetesen nem. Ezért a hosszú körmök (nem csak a kisujjon) az arisztokrácia vagy a gazdag réteg megkülönböztető jegyei voltak. Valójában ez a hagyomány a kínai kultúrából Délkelet-Ázsia más népei közé is eljutott.
Egy másik elmélet szerint a kisujjköröm növesztésének hagyománya az indokínai babonák gyökereihez nyúlik vissza – az ókori indiai, khmer és thai babonákhoz. A thai kézjóslási „tudomány” szerint a kisujjat a „gazdagság ujjának” nevezik, mivel ezt tartották a szerencse, a pénzkeresési képesség és a kommunikációs készségek mércéjének.
Ha a kisujj nem volt elég hosszú (a vége kinyújtott tenyérrel nem érte el a gyűrűsujj harmadik ujjpercének kezdővonalát), az azt jelentette, hogy a tulajdonosa nem számíthat szerencsére és mérhetetlen gazdagságra. Ő csak egy középszerű ember… egy meglehetősen középszerű kisujjal. És fordítva: a hosszú ujjak tulajdonosai szerencséseknek számítottak az életben.
Ezért egyes thai férfiak szándékosan növesztették hosszúra a kisujjuk körmét, hogy úgymond kijavítsák a sors igazságtalanságát, „elérjék” a gyűrűsujj harmadik ujjpercének vonalát és elnyerjék a felsőbb erők áldását!
Az ázsiai elméleteken kívül a kisujjköröm növesztésének hagyományának eredetére európai elméletek is léteznek, amelyek még a 17. századba nyúlnak vissza. Európában először a nemesek vezették be a divatba ezt a „kiegészítőt”, akik kizárólag gyakorlati célokra használták a körmöt – a segítségével nyitották fel a pecsételőviasszal lezárt postai borítékokat.
Természetesen az irodákban és hivatalokban ezeket a műveleteket speciális késekkel végezték, de „terepen”, amikor nem volt kéznél a szükséges szerszám, kardot… vagy hosszú, hegyes végű körmöt használtak.
Mellékesen megjegyezve, a levelek karddal történő felbontása nemcsak kényelmetlen, de veszélyes is volt. Végül is ez nem pezsgősüveg, és fontos volt a levél épségben tartása! Ezért az arisztokraták szándékosan hosszabbra növesztették a bal kéz kisujján a körmöt, és inkább ezzel nyitották fel a leveleket.
Miért pont a bal kézen?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
